Nagyon idegesít, hogy mindenki másnak gondol, mint amilyen valójában vagyok. Mit tegyek?

Sziasztok.

Az osztályban mindenki strébernek meg jókislánynak gondol, aki a humort hírből sem ismeri, és egyetlen rossz szótól összeomlik. Az az igazság, hogy épp az ellenkezője vagyok, csak épp nincs kedvük megismerni. Nem vagyok stréber; sosem tanulok, órán úgy-ahogy odafigyelek, mert a padtársamat nem bírom, és ez bőven elég nekem a négyes-ötöshöz. Nem vagyok az a típus, aki nem mer visszaszólni a tanárnak, vagy az ismerőseinek. Most is leszidott az ofő, és amikor visszaszóltam neki (tulajdonképpen rámutattam, mekkora baromságot mondott), mindenki csak néeztt, hogy mi volt ez. Pedig nálam ez megszokott, mindig is ilyen voltam. És annyira idegesített, hogy mindenki jött azzal, hogy nem gondolta volna rólam, mert olya visszafogott és félős vagyok. Ahha, persze;ha ők mondják... -.-' A humorérzékem nagyon jó, ezt a barátaim is igazolhatják. Ált. én vagyok a társaság lelke, akinek a viccein mindenki röhög. Csak egyesek azt hiszik, hogy amit én viccnek szánok, azt igazából komolyan gondoltam. Nem tudom értitek-e, mire gondolok. És még egy: tökéletesen el tudom viselni, ha beszólnak. Mindenki egy nyomi kis lúzernek hisz, csak mert képtelenek arra, hogy megismerjenek. A szüleim folyton veszekszenek, apum alkoholista, régebben verte anyumat is, meg minket is - szóval nyugodt szívvel el tudom viselni, ha valakinek nem vagyok szimpi. De ez, hogy így félreismernek. Azt hiszik, hogy nem tudok két szót szólni... Annyira idegesít. Mit tegyek, hogy rájöjjenek, milyen is vagyok? 10-én halt meg a mamám, és félek, hogy anyum újra megpróbál öngyilkos lenni - ez a stressz kikészít. Úgy érzem, mindjárt felrobbanok, és senki nem veszi észre. Utálok élni. Mama halála előtt még jól voltam, de most nagyon szar.

Remélem nem lett túl értelmetlen a leírásom.Köszönöm a segítséget előre is! 15L