Melyik a jobb? Gürizel hogy valamikor majd jó legyen neked, vagy élsz a mának?

Én tanulok és olyan tanulmányt választottam, amit megéri csinálni. Nincsenek nagy igényeim, amire szükségem van, azt a tanulmányi ösztöndíjból tudom állni.

Elég durva lenne, ha semmi célom nem lenne és amennyi pénzem van azt elherdálom. Szerintem ez nem mának élés, hanem felelőtlenség.

A találékonysággal viszont egyetértek, mindenkinek joga van vállalkozásba fogni és aki úgy gondolja csinálja, ez egy jó dolog és nagyon sokat jelent.

Én tanultam... és nem mentem vele semmire, az osztályfőnököm elbaszta a vizsgámat "Rosszul tudott valamit és vizsga előtt 5 percel hazaküldött..."

Aznap egy haveromtól (aki 5 éve a nulláról indult, és van jakudzzy a házában..) kaptam egy vadiúj ásót egy levéllel "Az életben bármit el lehet érni, ha beleugrasz a mélyvízbe, és tudsz benne úszni... Sosem szabad feladni, sosem lehet meghátrálni, és valamikor összeszorított fogakkal kell egy sötét erdőben ásni."

Megjegyzem ez 5 hónapja volt, még nem vagyok milliomos, de nem is sáros az ásóm :)

Amúgy nem tudom pontosan mire gondolsz... "találékonyság" az nehéz, fából vaskarikát még senki sem csinált... "szerencse" ha egy bankban jobb kezedben puska, balban egy zsák, és szól a sziréna... na akkor kell a szerencse :)

Én már múltidőben írhatom a válaszom: güriztem hétközben, volt, amikor 3 állásom is volt, ugyanakkor pihentem, "éltem" hétvégenként, de persze ésszel, nem pénzszórósan. Az eredmény? 29 évesen hitel nélkül saját családi házba költöztem, mindenünk meglett, sokat utazunk. 50 éves vagyok, hitel most is csak az autón van, még kb.200ezer forint (nemsokára lejár). Ne gondolj drága kocsira, egy opel corsám van, éppen elég, nem kell drága autókba ölni a pénzt, pár év múlva ugyanúgy semmit nem ér, mint az én kisautóm. Barátunk vett egy 6 éves luxuskocsit, feszít benne büszkén, de pl. múlt hónapban 330000 ft-ot költött a javítására. Én ennyi pénzből cca. a fél kocsit cseréltethetném ki, ha baj lenne. Melyik a jobb?

Szerencsére a feleségem is ugyanígy gondolkozik, így tényleg könnyű dolgunk volt, mert mindig "egyirányba húztuk a szekeret". Kb 30-35 éves korunk óta csak egy állásunk van (saját vállalkozás), bőven jut időnk egymásra és a gyerekre. De még mindig tanulunk! Sosem lehet tudni, hogy a jelenlegi végzettségeinkre, tudásunkra meddig lesz szükség, gyorsan változik a világ..

Az ismerősök között sokan még mindig nyögik a lakáshitelt, miközben egy kis lakásban élnek és csak álmodni mernek egy családi házról, új autóról, de olyan is van, aki még mindig albérletben él.

Szóval, én azt mondom, tanulj minél többet és többfélét, hogy mindig több lábon állhass: ha egy adott tudásodra éppen nincs kereslet, lesz a másikra. És ne félj fiatalon sokat dolgozni, gyűjtögetni, vállalkozni, meg kell alapoznod az életedet, mellette azért ne felejts el élni. De az "élni" nem egyenlő a pénzszórással, játéktermekkel, kocsmázással, fulltuningos autókkal, karibi utazásokkal. Enélkül is lehet bulizni, nyaralni/telelni, teljes életet élni. Hajrá!