Tudnátok segíteni értelmezni ezt az idézetet?

Ha nem szeret, nem lesz saját érzelmei rabja. Nem fog kötődni semmihez és senkihez, így mondhatnánk egyszerű élete van, ami nem gátolja a szellemi és érzelmi szabadságát.

De kérdem, mi értelme van és miért alakul így?

Ugye vannak az egyedek akiknél 'központilag' ki van kapcsolva ez a funkció. Nos ők egyszerű esetek, hiszen ettől függetlenül lehetnek sikeresek, boldogulnak az életben vagy éppen gonoszak. Nem filóznak a miérteken. Nekik ez a természetes.

De mi van azokkal, akik tudatosan vagy 'védelmi mechanizmusként' választják ezt az életet?

Szerintem ez sokkal érdekesebb. Vajon megéri? Élhetnek így teljes életet?

Milyen áron, s mi a kiváltó ok, ami miatt elnyomják a szeretet érzését?

Fájdalom, közönyösség, csalódás vagy egyszerűen egy kitűzött cél elérése?

Nem tudom..., annyira különbözőek vagyunk.

Az előbbi állítással picit vitatkozni szeretnék.

Mert ha a szeretetet mint fogalmat vizsgáljuk, akkor azt bárki értelmezni tudja, legfeljebb nem éli meg.

Viszont ha túsz lenne, igencsak tudna különbséget tenni.

Most tekintsünk el az olyan szélsőséges esetektől, mikor valaki eleve /születésénél fogva/, 'túszként' él.

Mert nagyon költőien hangzik:

"Az ember, aki sosem szeret, nem ismeri a szeretet fogalmát, így a túsz fogalmát sem."

Nos ha az emberke szabadon él, mozog, cselekszik, gondolkodik s nincs korlátozva személyi szabadságában, nagyon is tudatában lesz annak, ha egyszercsak megszűnik ez a szabadság.

#3

Sajnos az én értelmezésemben az adott ember (akiről az idézet szól) a mondat alanya, a túsz pedig a tárgya.