Ha internetet lehet wifin küldeni akkor áramot miért nem?

Ki mondta hogy nem lehet?

De ehhez akkora teljesítménnyel kéne sugározni hogy ropogósra sülnének az emberek.

A WiFi jelerősségét a milliwatt teljesítményhez arányosítva logaritmikus skálán szokás megadni (dBm-ben).

-30 dBm a tökéletes jel, kvázi mikor a vevő és az adó kvázi összeér. -50 dBm kiváló jelerősségnek számít, -70 dBm viszont gyenge jelnek. Nos, a -30 dBm az 1 μW teljesítménynek felel meg, 230 V-tal számolva ez 4,3 nA áramerősséget jelent (ugye a nano milliárdod részt jelent). A -50 dBm 10 nW teljesítménynek felel meg, 230 V-tal számolva 43 pA áramerősséget jelent (a piko előtag egybilliomodos szorzót jelent). De még a -10 dBm-es maximális WiFi teljesítmény is 100 μW-ot, 230 V-tal számolva 0,43 μA áramot jelentene.

Jelnek ez jó, energiaforrásnak édeskevés.

Lehetne a teljesítmény nagyobb, mondjuk ami már képes mondjuk egyetlen LED-et működtetni. Csak az a gond, hogy az kvázi minden fém tárgyban hasonló áramot fog indukálni, a radiátortól a gáztűzhelyig, nem beszélve a különböző elektronikus eszközökig (a legtöbbjét használhatatlanná téve). Nem beszélve, hogy mennyire rossz hatásfokkal működne az egész.

Rövidtávra persze működik a dolog, hétköznapi példánál ott vannak pl. a vezeték nélküli mobiltöltők. De ezzel nagyon kicsi távolságra lehet csak nagyobb teljesítményt átvinni. Nagyobb távolságokra nagyon irányítottnak kellene lennie az elektromágneses sugárzásnak, és még úgy is eléggé gyatra lenne a hatásfok. Fix helyzetű eszközöknél még csak-csak megoldható (pl. egy tévé vagy egy hűtőgép), de pont ezeknél az eszközökén nem igazán zavaró a kábel. Mozgó eszközöknél, ahol a kábel zavaró lenne – pl. egy porszívó vagy egy vasaló – ott eléggé macerás lenne az eszközre fókuszálni a sugárzást. Ezeknél az eszközöknél sokkal praktikusabb és egyszerűbb – így olcsóbb is – valamilyen más módon kiiktatni a vezetéket, mondjuk egy akkumulátorral.