Miért nem tudok sírni?

Nincs esetleg sírós zenéd?

Nekem van,és ha meghallom,akkor tudok sírni.

Akkor is,ha amúgy nincs miért.

Így távolró minden-minden információ hiányában csak tapogatózni tudom. Nem szándékozom kárt okozni, de három lehetőséget látok.

Első lehetőség: Tudod belül (tudat alatt), hogy te vagy a hibás / felelős az adott dolgokért vagy pedig tudnál tenni ellenük.

Második lehetőség: Érzed belül (tudat alatt), hogy jogos az, amiket átélsz (mert hasonlóképpen cselekedtél (talán) sok-sok éve mással / másokkal, és most visszakapod (más(ok)tól)).

Harmadik lehetőség: Lehet, hogy nem jogos a sírásod. El tudom képzelni, hogy kettős érzete van az embernek, ami egyrészről azt mondja, hogy "igen, sírj", míg a másik azt mondja, hogy "nincs értelme sírni".

Még egyszer: Nem tudom. De önkritikát és önvizsgálatot minden esetben Szüntelen KELL(ene) tartani - magamat is beleértve.

(Én személy szerint nem vagyok sírós típusú ember (nem tudom szebben megfogalmazni, remélem nem sértő a megfogalmazás számodra). Sok igen kemény dolgot éltem át, és azért nem sírok, mert más a szemléletem. Nyilván nálam is van határ, amikor a körülmények (nem emberek) már igen-igen felettébb kegyetlenek. (Nem olyanok, amiket az emberek 80-90%-a átél. A részletekbe nem megyek bele.))

2-es vagyok.

"és tulajdonképpen sok dolog ami történik, arról tudom hogy én tehetek. De eddig mindig tudtam sírni." - Mármint úgy értsem, hogy korábban is Pontosan Így láttad, hogy te tehetsz róluk? Ha korábban is Pontosan Így láttad, hogy te tehetsz róluk, és mégis tudtál sírni, akkor (látásom szerint - ami rengeteg magam viselkedésének a megfigyelését tartalmazza) ez egy megfejthetetlen dolog. Másfelől pedig képtelenségnek tartanám ezt. "tudni" és "tudni" között is van különbség. ((Nehéz dolog, mert nem tudod meghatározni, hogy mondjuk egy 10.000-res skálán milyen mértékben tudtad akkor, és milyen mértékben tudod most. Ezeket a dolgokat nem is lehet számokkal meghatározni, mert teljesen más tényezők működnek közbe, és a tényezőknek is változóak az erőségeik, és ezenkívül is még szááámos más tényezőtől függ, amit nem írok le, mert képtelenség bármilyen képletet alkotni belőle. Bocsánat ezért a talán kicsit zavaros vagy túl általánosan fogalmazott kitérőért.))

A kor és a tapasztalatok előrehaladtával tanulunk, és változHAT a hozzáállásunk. ((Azért változHAT, mert vannak, akik 70 éves korukra se tanulnak meg alapvető dolgokat ilyen téren.))

Erősen az a gyanúm, amit írtam, hogy fájnak a dolgok, de el-el fogadod (mert már edzettebb vagy). És ez az "el-el fogadod" pont a sírás és nem sírás határán lehet. Én ezt tartom a legvalószínűbbnek és legértelmesebb magyarázatnak.

Ahhoz, hogy jobban ismerjed gondolatvilágodat és viselkedéseidet (mit miért teszel): "önkritikát és önvizsgálatot minden esetben Szüntelen KELL(ene) tartani".

Velem is így volt már 9 éves korom óta, nem tudtam sírni, hiába éreztem hogy tudnék. Most 8 év múltán, már egy éve kezdtem el az önvizsgálatot, és már az első vagy a második hónapban én már tudtam sírni és sokkal szabadabbnak éreztem magam amikor ez megtörtént.

Tudom ajánlani Máté Gábort, Popper Pétert, Feldmár Andrást, Csernus Imrét, én őket hallgattam, de vannak még jók rajtuk kívül is.

Igazából amit mondanak mindegyiknek az a lényege hogy írd le lapra a félelmeid, azt ami bánt, ami régebben történt és bántott, és próbáld megbeszélni ezeket, vagy átgondolni hogy kell e ezektől félni vagy sem, és hogy mit tudsz ezek ellen tenni.

A Psych2Go youtube csatornára is érdekes dolgokat töltenek, egy tippet tudok mondani hogy hallgass bele több ember podcastjébe ezekkel a témákkal kapcsolatosan, mert mindenkinek más segít. Elmentem néha az iskolapszichológushoz is, ha van ilyen lehetőséged akkor szerintem megéri elmenni, én csak ajánlani tudom hogy keress egy jó pszichológust, mert jobban át tudják látni az embereket.

Egy év elteltével csak azt tudom mondani hogy hihetetlenül sokat segített az önkutatás és sokkal nyugodtabb vagyok. Néha nem egyszerű szembe nézni a múltunkkal, nekem sem volt mindig könnyű, de megéri. Én sem végeztem még az önkutatással, de már ezerszer jobban vagyok.

Kitartást, megéri nagyon