Vissza menjek ezek után?Nagyon megalázó volt számomra,de ha jelentem a főnöküknek akkor meg áruló kis ge...vagyok.😞

Aki ilyen helyre megy dolgozni, vagy önkénteskedni és ekkora gyökér, az miért megy ilyen helyre dolgozni, vagy önkénteskedni?

Nálunk a karitaszos vén alkoholista öregasszony ilyen. Ott trónol mint egy királynő és szabályosan meg kell hunyászkodnia annak aki kér valamit. Mondjuk én két félmondattal lerendeztem, azóta átmegy az út túloldalára ha meglát. :D

A gyűlölködős, gonodszkodós nőkkel kapcsolatban teljesen egyetértek. Az ilyen b.sz.tl.n p.cs.k nem tudnak magukkal mit csinálni, utálják őket mindenhol. Nincs normális munkahely ahol megtűrnék őket. Az ilyeneket nem szabadna rászorulók közé engedni. Semmi empátia, semmi emberség nem szorult beléjük.

Ha nem érdekel az egészséged s halni akarsz... Akkor mi értelme volt ennyit írni?

Mi értelme van mást ostoroznod, legyen az illető jó vagy rossz is, ám önhibából ered az egész sztorid.

El kell fogadni: vannak kedves rendes emberek, vannak semlegesek és vannak rosszak, bunkók.

Nekem pl matek a gyengém, de durván. Ha megkérek valakit, hogy segítsen tudni s számítani kell azzal, hogy az illető jogában áll dönteni arról, hogy segít-e vagy sem.

Te se bánts másokat azért, mert nem akarnak neked segíteni.

Főleg, ha feladatkörén kívüli dologról van szó.

De az más téma.

S ne tessék általánosítani se!

Jómagam egy gipszelt kézzel bicikliről ugrottam le csak azért, mert egy idős ember elesett a járdán és a kutya se mozdult meg, hogy felsegítsék...

Pedig vagy 15 ember ment el mellette...

Na az ilyen helyzetben ítélendő el a segítségnyújtás elmulasztása.

Vagy, amikor én magam voltam agyrázkódással a földön, de úgy hogy ideiglenesen se látni, se beszélni nem tudtam, mert úgy estem, hogy az agy ezen részei sérültek.

Reggeli csúcsforgalomban! Egy idős bácsi jött csak segíteni. De szegény járni is alig tudott. Viszont mindaddig elhaladtak mellettem az emberek...

Amíg az a legnagyobb gondod, hogy nem kísérnek ki, nos értékeld.

Nem vicces úgy lenni a földön, hogy hiába van nyitva a szemed nem látsz semmit, hiába van szád, ha egy segítség szót se tudsz kiejteni... Ez a szörnyű...

Igaz, az se mindegy hogyan kéred meg az illetőket, hogy segítsenek.

Ha nekem mondtad volna s az okát is feltárod simán kikísértelek volna magamat ismerve. Mindaddig, amíg kérésként van tálalva.

Nem vagy toppon az pedig nem jelenti azt, hogy potenciális öngyilkos vagy. Főleg nem abból kiindulva, hogy ilyenekkel foglalkozol.

Depresszió az jelen van, megesik az emberrel a halál gondolata, ám érezhető rajtad, hogy még fontos az életed, nem dobtad el s ez maradjon is így.

Sőt apránként fokozatosan javíts önmagadon.

Attól, hogy valaki valamiben hátrányos helyzetű nem egyenlő azzal, hogy le kell mindenről mondania.

Egyszerűen meg kell tanulni élni vele.

Pl egy ötlet:

Rossz vagy a tájékozódásban, akkor próbáld az utad alatt látott jelentős tárgyakat figyelni.

Vagy videózd le az utad. Ha felszólítanának netán miatta, akkor elmomdod okát.

Stb.

Keress megoldásokat.

Első sorban magunkra kell támaszkodnunk, olykor kellemetlen helyzetekben is.