Wattpad , ki szeret olvasni?

Húha. A mondatokat nagybetűvel kell kezdeni. A további hibáidat inkább nem kezdem el sorolni, mert rengeteg van.

Erre a történetre nem tudom mit mondjak, igazából se eleje, se vége, de oké. :) Mindenki kezdte valahol. Szerintem folytasd csak. Ne törődj azzal, ha valaki negatív véleményt ír utánam. Mindenbe bele lehet jönni, az írásba is. A helyesírási hibáid is orvosolhatók.

Helyesírás, központozás, emojik.

A bemutatkozás előtt kapásból négy igekötő-ige hibát számoltam össze.

Amíg ezekkel nem vagy tisztában, vagy nem nézi át neked valaki, ne tedd fel, mert az olvasók jobb szeretik az igényesen megírt történeteket, amelynek legelső része a JÓ helyesírás. A tiéd enyhén szólva sem jó.

Bocs.

Javítás (Ha még írsz, küldd privátban a szöveget. Szívesen kijavítom.)

Ma nagyon frissen és kipihenten ébredtem. Lefekvés előtt elővettem a mai cuccom. Fekete top mellé fekete farmert és fekete cipőt, aminek körülbelül két centiméteres sarka volt. Aztán elővettem a sminkkészletem. Na, ne gondoljátok, hogy mindennap egy kiló sminket teszek magamra, nagyon szolid vagyok ilyen téren: kevés rózsaszín szemfesték, egy kis púder és persze egy kis rózsaszín szájfény - ennyiből áll az én sminkem. Miután megvoltam mindennel, lementem a konyhába, ahol az asztalon már ott volt az uzsonnám. Drága anyukám mindig megcsinálja, ezzel is megkönnyítve a dolgom.

A suli elé érve észrevettem egy nagy társaságot. Kicsit félve, de valahogy elmentem mellettük, de ahogy elmentem mellettük, hallottam pár odavetett szót: "Szia cica!", "Jó a segged!" - a többit nem publikálnám...

Végül sikerült felérnem az osztályba, ahol már majdnem mindenki ott volt, csak Lizi hiányzott. Leültem a helyemre. Öt perc volt a csengetésig, így előszedtem a fizika füzetem- és könyvem. A tanár bejött és kedvesen köszöntött mindenkit.

– Jó reggelt, gyerekek! Úgy látom, van itt egy új diák. – Na még csak ez kellett, hogy minden tanár észrevegyen. – Pál András vagyok, a fizikatanár. Kérlek, mutatkozz be te is!

– Deák Anna vagyok – mutatkoztam be, szerintem elegendő információval.

– Mondj valamit ma... – Ekkor belépett egy srác, a pultos srác. – Jó reggelt, tanár úr! Elnézést a késésért, kicsit be kellett segítsek a kávézóban.

– Rendben, foglalj helyet – mondta a tanár kedvesen.

Az osztályban három üres hely volt, az egyik mellettem, a másik meg egy vörös hajú lány mellett. A harmadik üres padban nem ült senki. A srác felém közeledett és lehuppant mellém.

– Szia jeges csaj!

Mi? Mi az, hogy jeges csaj?

– Szia jeges csaj? – kérdeztem tőle kicsit felhúzott szemöldökkel.

– Hát tudod, a tegnapi incidens... És nem tudom a neved, gondoltam ez egy jó becenév lesz neked – mondta félvigyorral.

– Oh, értem. Anna vagyok egyébként – mutatkoztam be neki, mit sem törődve a szuper becenevemmel.

– Ákos vagyok egyébként – mondta mosolyogva.

– És hogy-hogy ide jársz? Azt hittem, nem vagy sulis.

– Na, olyan idősnek nézek ki? Csak tizenhat vagyok. És igen, ide járok, csak tegnap muszáj voltam besegíteni a kávézóban, mivel ott dolgozik a nővérem, és dolga akadt, így nem tudtam bejönni suliba.

– Értem, és hol szoktál ülni? – kérdeztem kíváncsian, mert érdekelt, hogy miért mellettem foglalt helyet.

– Pont itt. – Mutatott a székére, amin éppen ült.

– Dehát itt Lizi ül – mondtam csodálkozva.

– Nem, Lizi ott ül, abban a padban, amelyik üresen áll. Néha váltogatja a helyét, szeret az ablak mellett ülni, és gondolom, mivel nem voltam itt, úgy gondolta, ideül – magyarázta meg nekem a dolgokat.

– Juj, ne haragudj. Ül valaki melletted? Elülök, nem gond nekem! – mondtam kicsit félve.

– Ne hülyéskedj, maradj csak itt, amúgy se bírom annyira a padtársam, mindenért nyavajog.

– Rendben, de remélem, nem lesz gond belőle.

– Nyugi már! Mégis milyen gond lenne? Itt mindenki oda ül, ahová szeretne – nyugtatott meg a srác.

Szüneten lementem a büfébe, ahol összefutottam Ninával. Rögtön odaszaladt hozzám és egy öleléssel köszöntött.

– Szia Anna. De örülök neked! – Ugrándozott boldogan. Úgy tűnik, ő egy hippi csajszi.

– Szia, én is nagyon örülök neked. Nem tudod véletlenül, hogy miért nem jött ma Lizi? – Gondoltam megkérdezem tőle, mivel barátnők, így biztos tudja.

– Nyugi, jönni fog. Néha kihagyja az első egy vagy két órát.

– Oh, vagy úgy. És nincs kedved velem kajálni? – ajánlottam fel neki.

Örömmel elfogadta, vettünk két pizzás tekercset és két pepsit, amivel kiültünk az udvarra. A nap kellemesen sütött. Leültünk egy padra, és majszolni kezdtünk.

– Sziasztok lányok! – Odajött hozzám Ákos és egy másik srác, akit nem ismertem, de hamar bemutatkozott.

– Boti vagyok. Ide ülhetünk? – kérdezte lazán.

Láttam, ahogy felcsillan Nina szeme Boti kérdésére, és rávágta, hogy persze, nyugodtan mellénk ülhetnek.

– Hogy tudjátok megenni azt a szörnyűséget? – kérdezte Boti, undorodva elhúzva a száját.

– Nem is szörnyűség. Kóstold csak meg! – nyújtotta felé a pizza tekercset Nina.

– Jézus, vidd a közelemből! Édes, és minden... Ki szereti? Pfuj! – Erre mindhárman elröhögtük magunkat. Szegény Boti, biztos rossz élménye lehet vele, ha ennyire undorodik tőle.

Hirtelen meghallottam, hogy valaki mögöttünk sugdolózik.

– Phű! Ezzel a két nyomival vannak Ákosék. Hogy állhatnak szóba ilyenekkel? – mondta az egyik csaj, mire hátrafordultam, és láttam, hogy három lány áll mögöttünk és nevetgélnek - persze rajtunk, ez nyilvánvaló volt.

– Ti mégis min röhögtök? – kérdezte Ákos most már nyugodtabban.

– Dehogy megyünk el innen! – vágta rá egy másik lány, akinek fenékig érő, világosbarna haja volt, szürke toppal és rövidnadrággal. Mindhármuknak homokóra alakú testük volt.

– Fogd be Mesi, és eredj innen! – mondta ezúttal Boti.

Tehát Mesi, ő tűnik a legmagabiztosabbnak hármuk közül.

– Becsengettek! – mondta Nina fellélegezve.

Ahogy elnéztem, Nina nem szimpatizált a lányokkal, ahogy a fiúk sem, és az előző kis párbeszédükből megértettem, hogy miért nem kedvelik őket. A nap többi része hamar eltelt, így hazafelé baktatva elővettem a fülesem és zenét hallgattam egészen hazáig. Otthon nem volt senki. Kivettem a hűtőből két gombóc fagyit, és felmentem a szobámba.

Felültem az ágyamba és kinyitottam a laptopom. Beléptem Facebookra és láttam, hogy öten bejelöltek: Lizi, Ákos, Boti, Nina, és egy másik lány akit nem ismertem. Megnéztem a profilját, ahol megláttam, hogy a mi sulinkba jár. Bodnár Hanna, olvastam fel a nevét, és akkor megláttam, hogy négy közös ismerősünk van, köztük Nagy Ákos és Farkas Botond. Úgy gondoltam, igazolom. Ha már van közös ismerősünk, mi baj lehet belőle?

Ezután vettem egy forró fürdőt, majd megcsináltam a házikat. Közben a szüleim is megérkeztek. Lementem köszönni nekik, és segítettem anyának a főzésben.