Orvosis ápolási gyakorlatot hol érdemes csinálni?

Valószínűleg nem sok mindent tanulnál magáról a traumatológiáról. Ápolástanon a sebészeten voltam, mi vért vettünk, beadtuk a heparint, ágyaztunk, esetleg pelenkáztunk (de ezt kb csak 2x kellett) ágytálat ürítettünk, etettünk. 1x megkértük az osztályvezetőt, hogy bemehessünk a műtőbe, azt leszámítva végig az ápolókkal voltunk. De ennek a gyakorlatnak amúgy is ez lenne a lényege.

Egyébként helye válogatja, van olyan évfolyamtársam, akinek semmit sem engedtek, csak a pultban ült, míg nem küldték haza.

Kb. harmad-negyedévtől szabadidődben simán bejárkálhatsz majd akár a traumatológiára, akár más osztályra, ami érdekel.

Nem tudom hova jársz kérdező , de Pécsett nem lehetett első év után traumatológiára menni. Én nem is ajánlanám neked ápolástanra, mert ha bunkók a nővérek, akkor rajtad fogják kiélni a frusztrációjukat. ( ugráltatnak, legpiszkosabb feladatokat kell majd megcsinálnod, stb). Műtő közelébe nem nagyon tudsz menni. Ápolókkal leszel együtt .

Én a helyedben a szemészetet választanám. Ahogy írtad te is, az a nyugisabb. Ott valószínűleg nem lesz akkora rohanás , nem kell pelenkázni, fürdetni senkit sem. Én anno reumatológián voltam, nyugdíjas meló kb. ( lelkileg nem az, mert gyógyíthatatlanok sajnos a betegek és sok a fiatal)

Vérnyomást mértem, ágyaztam, ételt osztogattam, levett vért vittem át a laborba, mehettem vizitre, orvosi megbeszélésre. Volt pár bunkó ápoló , aki a légyszíves, köszönöm és kérlek szavakat nem ismerte, sőt beteg előtt is cseszett le az egyik, mert nem mértem fénysebességgel vérnyomást , mert rossz volt a vérnyomás mérő… amúgy az osztályvezető orvos és főnővér nagyon rendes volt velem.

Reggeli megbeszéléskor én már “Kolléga” voltam és felajánlotta a tegeződést.( az ápolókkal viszont magázódásban volt)