Hogy mehet egy ember ennyi rossz dolgon vagy csak simán kényes vagyok?

Kezdem a gyermek koromtól. Szóval miután megszületett gyermekotthonokban voltam egész 4-5 éves koromig. Utána volt pár szép 2 év.majd jött a horror része , a költözés. Másik városba költöztünk, egy igen csak rossz környékére, roma származásuak közé ( semmi bajom a romákkal , sőt az egyik legjobb gyere barát is az). Ők minden nap kotekedtek, szék áltak vagy megverték. Az egyik szülőm alkoholista a másik depressziós, gyerekkoromban rajtam adta ki az idegjeit,bár rossz voltam néhol,de nem hiszem, hogy verést érdemeltem volna ( orr törést, pifonokat , tárgyakkal utlegelest), de ki tudja. Közben volt egy szomszéd ( nem cigány)aki molesztált fogdosott azon a helyen még mutogatta magát, ezért undorodom az emberektől, lehet, hogy kényes vagyok tudom , hogy ilyen kis dolgokért nyavjgok, de azért nyomott hagyott bennem ezért így a húszas éveim közepén elveszettnek érzem magam. Voltak még rossz dolgok , de azt félek leírni ne hogy felismerjenek, azokkal szoktam is álmodni gyerek koromban.