Depresszió barát segítése pénzügyileg ha nekem se sincs sok?

Teljesen mindegy, hogy szándékosan használ ki, mert baleknak néz és ezért élősködik rajtad, vagy igaz a története és tényleg ennyire képtelen az életét működtetni, te pedig megmentője vagy és a legnagyobb hálával a szívében fordul hozzád. A te helyzeteden anyagilag nem sokat változtat egyik felállás sem, mert még ha igaz, akkor sem képes neked visszaadni és folyamatosan csak egyre több pénzedbe kerül, ami sosem fog hozzád visszakerülni.

Az is lehet, hogy igaz és nem szándékosan csinálja. Lehet akár a körülmények áldozata, vagy csak rosszul szocializálódott és így alakulnak a dolgai, vagy csak ezt a probléma megoldási módszert tanulta meg és ez működik neki, ezért nem fog rajta változtatni. Az mindenképp tény, hogy egy önfenntartásra alkalmatlan életet él és mások jószívűségét használja ki. Kölcsönt-kölcsönre halmoz, ezekből él. Hogy közben röhög a markába, hogy milyen bepalizható balek lúzer vagy, vagy épp hálát rebeg érted, hogy milyen áldott jó lelkű ember vagy, aki mindenben segít neki, az tulajdonképpen mellékes a te szempontodból.

Viszont az biztos, hogy neked sosem fogja megadni a tartozását. Mindegy, hogy akarja, csak nem képes rá, vagy nem is akarja. Azon nem változtat, hogy nem képes rá, még ha akarja sem. Nem egy amúgy stabil anyagi helyzetű, normálisan gazdálkodó emberről van szó, aki csak egy kicsit megingott és egyszeri segítségre szorult, hogy visszaálljon a normál kerékvágásba.

Ő folyamatosan kölcsönökből él, amiket soha senkinek nem ad meg. Semmit nem írtál róla, hogy bármit is tenne érte, hogy a saját munkájával pénzt teremtsen és abból meg tudja adni legalább kis tételenként a tartozását.

Kicsi, nem olyan fájdalmas tételekből halmoz fel hatalmas adósságot, amit egyben megadni képtelen lesz, de még kisebb részletekben sem próbálja meg visszatörleszteni, hanem újabb kis tételeket kér kölcsön. Ez egyrészt lehet csapda számára is, mert a kis tételek őt is megtévesztik, hogy nem is olyan nagy a teljes tétel, hiszen csak kis összegeket kér kölcsön (pont így szoktak eladósodni az emberek a hitelkártya és egyéb kölcsönökkel), meg tönkre menni anyagilag az elengedhetetlen dohányzás, napi feles, napi kávé, napi meki és egyéb apró költségekkel, amiket szinte soha senki nem számol össze, hogy havi/éves/évtizedes viszonylatban mekkora tételt is jelentenek ezek a kis "semmiségek".

Másrészt viszont ezek a kis tételű kölcsönök tökéletes csapdát ásnak neked is, mert neked sem annyira nagy összeg egy ilyen tétel, hát bevállalod újra és újra. És még amikor tudod, hogy összesen mennyire sok pénzt adtál már eddig is neki, akkor is arra gondolsz, hogy de hát csak egy kis újabb összeget kér, ami nem is annyira sok, hát nem belefér az eddigiek mellé? Meg aztán a következő is, meg a következő után-után-után örökké.

Ráadásul ott van az a fránya játékelmélet és a Concorde-hatás is. Ha már annyit áldoztál eddig rá, hogy segíts neki, akkor legalább kudarc ne legyen belőle. Akár a végtelenségig, az összes pénzed rá költve is próbálkozhatsz, hátha egyszer mégis csak sikerül majd talpra állnia. Még ha vissza nem is kapod a pénzed, legalább a sikert elkönyvelheted, hogy összejött neki. Ha viszont elzárod a pénzcsapot a saját védelmedben, azzal számára is okot adsz rá, hogy téged hibáztasson, hogy miért nem boldogul. Te sem szeretnél a saját lelkiismereted előtt rossznak tűnni.

A (vélt vagy valós) pszichés állapota tovább rontja ezt a csapda helyzetet, mert tulajdonképpen azzal zsarol téged, hogy megöli magát, ha nem adsz pénzt. Te pedig nem szeretnéd megtudni, hogy komolyan gondolja-e, vagy sem. De fontos tudnod, hogy még ha tényleg olyan labilis az elmeállapota, hogy megteszi, vagy esetleg csak megpróbálja, de nem sikerül (ami lényegesen gyakoribb, mint a sikeres öngyilkosság, mert sok esetben az elkövetők sem igazán meghalni akarnak, hanem csak segélykiáltásnak szánják), akkor sem te vagy a hibás. Az ő döntése, hogy kölcsön kér, nem munkával akar pénzt szerezni. Az ő döntése, hogyha bármit tesz, nem a tiéd.

Ha segíteni akarsz neki, akkor támogasd, hogy találjon munkát, támogasd, hogy el is menjen dolgozni, támogasd benne, hogy be tudja osztani a pénzét, támogasd benne, hogy ne költse el a pénzét hülyeségekre, de ne adj neki egy fillért se, amiért nem dolgozik meg!

Jobban jársz, ha nem te kezdesz neki munkát adni, mert azzal is át fog verni előbb-utóbb. Ismerek olyat, aki be-bepróbálkozott a kölcsönnel, de alapvetően egész jól elfogadta, hogy kölcsön nem kap, csak fizetést a munkájáért. Aztán jöttek azok a próbálkozásai, hogy előleget kér több munkára, hogy majd ledolgozza, aztán jöttek azok, hogy jajj elhagyta, jajj kirabolták, stb. Ha véletlen kicsit több pénzt bízol rá, hogy pl. vásároljon helyetted, vagy ilyesmi, akkor egy darabig megbízható, de hamar elő fog kerülni, hogy hát nem kirabolták és pont csak a te pénzed vették el tőle, de az iratai, telefonja, mindene meg van, csak a te pénzed nincs.

Sajnos én is ismerek több hasonló embert, akinek segíteni akartam, de nem lehet bennük megbízni pénzzel kapcsolatban. Még ha esetleg sikerül jól keresnie, akkor is van mindenféle költség, mindig jön egy váratlan kiadás, családi probléma, bármi, ami kellően nagy összegű ahhoz, hogy pont a te tartozásodat ne tudja megadni. Jobb esetben ég annyira a pofája a történtek miatt, hogy egy idő után már ritkábban is keressen, nehogy eszedbe jusson visszakérni a pénzt. Rosszabb esetben rendszeresen eszébe jutsz, hogy újra kérhetne tőled és csak azután szokik le rólad, hogy már nagyon rég óta nem adsz semmit - egy idő után meg másért már nem keres, mert nem vagy hasznos számára és inkább olyanokkal tölti az idejét, amiből haszna is van...

Nagyon helyes, hogy meg akarja adni a pénzt, de ne hagyd nála addig, amíg megadja. Kezdjen el törleszteni minél hamarabb. Egyezzetek meg, hogy mekkora törlesztés fér bele neki havi szinten és adja oda minden hónapban és vezessétek mind a ketten a törlesztéseket, hogy haladtok a visszafizetéssel.

Ne érd be az ígéretével, hogy MAJD EGYSZER megadja, mert akinek még havi 30-50 ezre sincs, annak mitől lesz majd x hónap múlva 300 ezre? Ez csak üres ígérgetés.

Üljetek le, beszéljétek meg, HOGYAN fogja tudni kigazdálkodni, mennyit tud havi szinten előteremteni munkából, spórolásból, akármiből, dolgozzátok ki együtt a tervet, nézzétek meg mennyire megalapozott.

Ne ő spórolja össze, mert akkor menet közben túl nagy lesz a kísértés, hogy elköltse amit megspórolt, hiszen van pénze, amit elkölthet. Inkább adja neked oda havi törlesztésként, amit ki tud gazdálkodni és éljen meg a többi pénzéből, ha képes ezt kihozni.

Egyébként spórolni amúgy is csak úgy lehet, hogy amit meg akarsz takarítani, azt először félreteszed, nem költöd el (odaadod annak, akinek tartozol vele) és a maradékból jössz aztán ki. Úgy sokkal nehezebb spórolni, ha nem teszed eleve máshova a megtakarítást már hó végén. Különösen annak, aki amúgy is nehezen jön ki a pénzéből.

Egyáltalán nem biztos, hogy direkt csinálja és szándékosan használ ki téged. Viszont mivel ez működik, erre a működésre állt rá az életvitele, így kezeli a dolgait, mert ehhez szokott hozzá.

A hisztis gyerek sem tudatosan és szándékosan szokik rá, hogy csak sajnáltatnia kell magát, bőgni és akkor majd valaki megoldja a problémáit és mindent megkap, amire vágyik. Viszont, ha a nevelése során a szülőknek nem sikerül a hisztijeit kordában tartani, leszoktatni róla, akkor nagyon könnyen megeshet, hogy úgy marad egész életére és ezt a probléma megoldási sémát fogja alkalmazni minden más helyzetben is, mert erről tanulta meg gyerekkorában, hogy ez működik és addig használja minden más élethelyzetben, amíg képes vele érvényesülni...