Mit csináljak, ha már nem bírom tovább?

Egész életem a küzdésről szól. Amit más simán megkap, azért én véres verejtékkel küzdök. 44 éves vagyok hamarosan. Minden körülöttem élő halad szépen előre. Ki lassabban, ki gyorsabban. Nekem meg a szívó ág jutott. 44 évesen eldicsekedhetek azzal, hogy van egy fél házam, amiből ki fog a volt férjem forgatni, mert nekem nincs pénzem ügyvédre. Van egy hülye főnököm, aki tönkre teszi a mindennapjaimat, holott a munkámat szeretem. Egyedül nevelem a kamasz fiam egy pici sötét bérlakásban és még csak esélyem sincs, hogy valamikor lesz majd egy saját házam. Semmit nem tudok felmutatni, pedig van 2 diplomám, normálisan viszonyulok az emberekhez, de mindenki csak kihasznál. Ha nem lenne a gyerekem, tuti véget vetnék ennek az egésznek, amit életnek hívnak. Csak küzdés nap nap után. Soha nincs időm egy kicsit feltöltődni. Munka, utána tanulás, a gyerekkel lenni, vacsora, másnapra ebéd főzés, beájulás az ágyba. Hétvégén meg bepótolni azt, amit nem csináltam meg. Ennyi az én szar életem. A párom messze lakik, alig találkozunk. Annyira nagyon elegem van ebből az egészből.