A drogos múltamról írtam könyvet, bemásolok belőle egy részt, leírnád mi a véleményed róla?

Drogos voltam tizenévesen,mára teljesen normális és tiszta életem van.Szeretném ha írnátok véleményt.

Ismét csak a lángoló szemet látom magam epőtt,mint amit farkas vére szinezett el.Az alkohol minden sejtjében megtalálható.Én nem haragszom rá,csupán fáj,amit tesz.Minek a könyörgés,a sírás,a kiabálás?Úgyis a mámor rabja minden pillanatban,mintha a levegőnek beszélnénk.Már nem akarok itt lenni,néha jobb lenne egy csodálatos,eldugott helyen ébredni,de ez az én csatám.Ezt nekem kell megvívni.Kinézek az ablakon,a piros autó már engem vár.Pizsamába,mint akiből kiszállt az élet,mindent feladva indulok ki a kapun.Az utcára kiérve már érzem az illatot.Ez az illat,ami elvisz arra az eldugott helyre.Halk,belassult köszönéssel üdvözöljük egymást,és mit sem szólva indulunk.A cigi már kész.Csak néhány slukk,és már utazom is.Csak beülök az autóba,elindulok,,minden a paradicsomra emlékeztet.A tájra nézve nem fog el aggodalom.Itt nem veszekszik senki,nincs válóper,bíró,ügyvéd.Itt csak a csend és a nyugalom.A képzeletnek itt nincs határa.De ez a hatás elmúlik,és ismét a piros autóban eszmélek fel.

-Héj,nem válaszolsz?-kérdezi Ádám

-Mire?-kérdeztem megdöbbenve

-Már fél órája itt mesélek neked.

-Bocs,csak álmodoztam.....

Gondolataim messze repülnek,azon tűnödöm,vajon én ugyanakkora hibát követek-e el mint,az otthonlévő farkas állarc mögé bújt édesapám.Ha kiderülne,hogy mit csinálok nap mint nap,az ugyanolyan nagy veszekedéseket okozna,mint az alkohol?De vajon,én komolyan venném,vagy ugyanúgy telne el minden napom?Én ugyanúgy függő vagyok,de legalább mostmár bevallom magamnak.Az elvonó meg semmit sem ért.Talán egyszer rájövök magamtól,hogy ez nem jó....talán.És addig ugyanúgy keresem önmagam.

-Láttátok azt a tündért?-Ricsi szemei az eget bámulták.

-Milyen tündért?-kérdeztem.

-Itt suhant el mellettünk.

-Ez csak az anyagtól van-nyugtatom őt-én multkor a sorompón láttam táncolni egy dínót.És még ütemre is táncolt.Utána meg Szkubiduval mentünk valahova autóval és ráztuk a fejünket.

-Milyen anyag volt-kérdezte Szabolcs felcsillant szemmel.

-Csak LSD.De a multkori Cólától még mindig fáj a karom-szóltam halkan.

-Máskor óvatosabb leszek,ígérem.

-Maydayen nagyon elszálltam.Csak bámultam a szívhang kivetítőt,és úgy éreztem hogy ahogy egyre lassabb a szívhang,úgy lassul az én szívem is egyre kevesebbszer dobban-közben vérvörös szemmel néztem a többiekre

-Héjj,mondtam hogy ezzel vigyázz.A cóla veszélyesebb,mint az eddigiek.-Kinga ijedten bámult.

Már annyiszor a padlóra küldött az anyag,de mégis nyomom.Mi lesz az a pont,mikor azt mondom hogy elég?De tudok magyarázatot adni,miért is használom az illegális szintetikát.Mert nem bírom elviselni a valóságot.Talán ha érne egy kis boldogság akkor könnyebb lenne.Igaz,az elvonó után jobb volt.Nem kattogtam.De mégis újra itt vagyok,és készül a következő cigi.Célom sincs.Mit szeretnék egy év múlva?Semmit.Mit szeretnék 10 év múlva?Semmit.De amikor tiszta voltam,voltak céljaim,de amint a vérembe jut a THC,vagy a lizergsav-dietilamid,azon pillanatban minden álmom szerteszáll.Talán újra megpróbálom lerakni.De akkor mit szívok a reggeli kávé mellé?Sima cigit?És mikor unom a sulit,mivel dobom fel a kedvem ha nem ekivel?És ha megyünk bulizni,mitől fogok 24 órán keresztül tombolni,ha nem az LSD-től,esetleg Cólától?Akkor újra minden reggel ugyanolyan rossz lenne.Az egész nap olyan lassúnak tűnne.És az otthoni veszekedésekre is tisztán emlékeznék...De így viszont jó.Tudom hogy a szüleim veszekednek,végig hallgatom,de nem tudom,hogy miért,nem tudom,hogy mi is a valóság.Így jó,mikor a képzeletem bejárja a világot,és csak a boldogságot ismeri.Ha megkérdezi valaki,hogy mi történt az elmúlt fél évben,a válaszom csak annyi:"Nem tudom".Nem azért mert szenilis vagyok,csupán túl nagy már az adag minden halucinogén szerből.