Az Szent Johanna Gimi csak szerintem inkább Reni szenvedés története?

Így is lehet mondani.

De a 6,7,8. rész már inkább szerelemről

Én egyetemista fejjel újraolvasva borzasztóan eltúlzottnak tartom Reni szerencsétlenkedését.

Nem is feltétlen Cortezzel kapcsolatban, mert a szerelem meghülyíti az embert, de egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor állt ki magáért a 8 könyv alatt. Pl. Kitépik a füzetéből a háziját, Kinga odacsődít hozzájuk 23 embert anti-valentinnapi bulira, stb…

Már-már pszichológiai eset, hogy mennyire nem tud nemet mondani szerencsétlen lány.

A rajzórás hozzáállásáról nem is beszélve. Egy ilyen okos, olvasott lány tényleg nem érti mit kell csinálni egy félbehajtott lappal rajzórán, hogy képeslap legyen? Csak tippelek, de szerintem rajzolni rá. Nyilván ezek az esetek a konfliktus miatt kellenek, különben lehetetlen lett volna megbuktatni rajzból, csak ez így nem valami élet-szagú.

Bár a többi karakter is borzasztó eltúlzott, Kingát a való életben már istenesen szájbaverte volna valaki. Aki ennyit bánt és becsmérel másokat, az nincs rendben magával, hiába próbálták a magabiztosság és elszántság szobraként ábrázolni.

Cortez meg egyáltalán nem jófej és egyáltalán nem menő. Ameddig össze nem jönnek Renivel kifejezetten szemétláda módon viselkedik, megcsalja a barátnőjét (Vikit), össze-vissza rángatja Renit.

Pl. a szilveszter utáni manga, amit rajzolt. Teljesen egyértelmű, hogy ki van rajta, majd amikor rákérdez Reni, akkor beoltja, meg szinte fel van háborodva, hogy jesszus, mit képzelsz, miért rajzolnálak le. És ezt sorozatosan csinálja az első 4 könyvben.

Az utolsó 3 kötetben érzem azt, hogy finomít Laura és árnyaltabbak, emberibbek a karakterei. Persze ez betudható annak is, hogy addigra már 17-18 éves kvázi felnőttek a szereplők, meg az írónő is fejlődött az évek alatt.

Attól a sorozat nagyon jó, huszonéves fejjel is leköt, csak ezek így, hogy nem kiskamaszként olvasom szemet szúrnak.

Azért tiniként mindenkinek volt hasonló plátói szerelme szerintem.

Szerintem pont az ilyen apróságokban rejlik a varázsa. Kiskamaszként jobban bele tudtuk élni magunkat, mint felnőttként. De a való életben is így van. Tiniként tök logikus mit, miért, mikor csináljuk, aztán pár év mulva meg fogjuk a fejünket, milyen kis buták/cikik voltunk.

Ilyen ez a könyv is. A korosztály, aminek íródott átérzi.