31 évesen tanuljak vagy menjek férjhez?

Mindenképp tanulj. Pláne ha párod sincs, kire akarsz várni? A férfiakra nem lehet alapozni, ki tudja lehet-e gyereked, és akkor majd rájössz, hogy csak legvárakat építettél. Vagy elkezded és a tanulást gyerek,férfi mellett is lehet folytatni. Üdv, egy kiégett, csóró 35 éves pedagógus. :D

(azért fiatalabb pasik is meg simán érdeklődnek irántam, nyugi nem áll meg az élet )

Legbelül neked kell tudni, érezni menne-e a meló + tanulás, mert ha igen akkor tényleg arra a kettőre kell fókuszálnod s a kevés maradék idődben tisztességesen pihenni, hogy ne készülj ki.

Nincs tali, haverok stb csak alkalmattán.

Tanárok ugye nem csak bent dolgoznak, sokszor viszik haza magukkal is.

Számold ki átlag napi hány óra szabad időd van s bele fér-e, oké-e számodra.

Karrier szemszögéből megéri, ha olyat is választasz, amit szeretsz és piac-, jövőképes az adott dolog.

Mit szeretnél?

Párkapcsolat, gyerek.

A szerelem kizökkenthet.

Gyermek témában pedig arra is gondolj: pl 35 évesen megszülnéd. A gyermek 20 éves lesz, te már 55.

Ha 30 lesz, te 65.

Jómagam pl alapon se nagyon akartam gyermeket. Rendes pasi nélkül főleg nem.

Részemről nem az anyagiak, mert az megalapozva, ám lélekben kell a támogatás és a segítség gyermek mellé.

Anno megmondtam barátoknak, családnak, 30 éves kortól nem vállalok gyermeket.

Számtalan példát tudok sorolni miért.

Pl korombeliek zömének mindkét szülője halott vagy egyik fele.

Nem akarnám enek kitenni a gyermekemet fiatal korában.

Nehezen dobban meg a szívem s kelti fel bárki az érdeklődésem.

Másrészt pedig a - 10 évvel fiatalabb testben... A komolytalan fiatalok akarnak felcsípni, a korombeliek pedig nem mernek lépni, azt hiszik 20 vagyok.

Mint legutóbb a nyomdában.

Katalógusommal kapcsolatban voltam bent a korombeli pasi meg úgy kezelt, mint egy diákot. Pimasz mosollyal, karba tettem kezem és nevetve megkérdeztem: hány évesnek látszok?

Abban a tévhitben volt, hogy diák vagyok és vizsgamunkát nyomtatnék.

Visszatérve:

Gondold át mit szeretnél, kutakodj, hogy milyen karrier hozható össze belőle s persze szeretnéd-e.

Munka vs tanulás, kevés idő?

Valamit valamiért!

Azt se engedd, hogy befolyásoljanak vagy/és visszahúzzanak, majd 60+osan meg nosztalgiázol bánattal a lelkedben "miért hallgattam rájuk?" - és ki tudja milyen életvitelben, egészségi állapotban és anyagi helyzetben emlékezel meg a múltról.

Ja és akik pl ledumálnának, tedd fel a kérdést nekik: öreg korodban el fognak látni? Adnak kesst, ételt a szádba?

Szerintem örülni fognak, hogy magukat ellátják.

Sokan rekednek meg külső nyomás miatt.

Pl nem mer lépni jobb helyre, nem tanul mert sokan soknak találják s lebeszélik - csak erre a kettőre kapásból 110 embert tudnék mondani ismerőseim közül.

Huszonéves koromban kikerülve a nagybetűs életben figyeltem mások ezen dolgait s rengeteget gondolkodtam, majd elhatározam: nem akarok olyan szomorú, monoton, unalmas életet.

Más is tanul meló mellett, nem lehetetlen.

Kisebbik tesóm meló mellett tette le az érettségit idén, hogy be tudja vállalni a további tanulást céljának megvalósításához. Büszke vagyok rá is ^^

+reggeli edzései is vannak.

Merj álmodni s lépni!

Első sorban rólad szól!

Utána/közben a pár, majd a gyermek, ha szeretnél.

(Az is tény, vannak, akik 40pluszban szülnek, ismerek egy tanárt is, aki exemet 42 évesen szülte.)

Azt csináld amit te jónak látsz.Mit vársz a jövőtől? Mi a fontos számodra?

Legyen munkád, amit kötelezően elvégzel, de mellette mondjuk élhetsz a családodnak.Vagy hogy legyél sikeres a munka világában, legyél elégedett ezen a területen? Mármint olyan értelemben hogy tanulsz valami olyat, amit szeretsz,és jól tudsz élni belőle.

Igazából a kettő nem zárja ki egymást.Tanulhatsz is,és lehet közbe jön a szerelem is és az elköteleződés.De akkor ezt úgy kell csinálni hogy nyitott legyél párkapcsolat terén is.

Valószínű ez a nehezebb út, és komoly kihívás, hogy egyszerre álld meg mindenben a helyed és alakíts ki sikeres életet.

Nekem pl. férfiként szimpatikusabb lenne az a nő, aki küzd azért és tesz is azért hogy jól érezze magát minden téren,a munka világában is.És nyugodtabban vállalnék olyan nő mellett gyereket, aki céltudatos és eléri, megvalósítja a dolgokat.Nem egy lehetetlen , beletörődő alak.

Nem mondom hogy nem lehet szimpatikus az, aki a munkájára csak munkaként tekint és a családjának él.De valószínű könnyebb lenne boldogulni, jó párost alkotni egy családban egy olyan nővel, aki nem egy elveszett teremtés :)

a kérdésben megfogalmaztad a választ is. Tedd azt, amit szeretsz, és közben alakul az életd. Az életet nem lehet egy forgatókönyv szerint élni, főleg, ha mások is beleírnak.

Az ismerősök, családtagok egyszerűen irigyek..éld az életed, ahogy leírtad. Jó fej lehetsz, tanulj, azzal sokkal többre mész, mintha pasira vadásznál. Az amúgy is spontán kell, hogy jöjjön..drukkolok, hogy ne dőlj be valami link alaknak.

Tanulj. Nem lehetetlen, csak akaraterő kell hozzá. Én gyerek nélkül és gyerekkel is jártam levelezőn egyetemre munka mellett, nem nehéz kitalálni, hogy mikor volt könnyebb :)

Btw az én környezetem sem tapsolt örömében, mikor továbbtanultam, mondjuk senki, de senki sem járt felsőoktatási intézményben közülük. Irigyek. Ne hallgass rájuk! Ja, és fickó annyi van, mint égen a csillag, még később is ráérsz terhesnek lenni.