Az unokahúgomnak önbecsülési problémái vannak, mit tegyek?

Mert nem hülye. Mégis mitől lenne csodálatos egy 13 éves tök átlagos gyerek, aki egy kicsit még dagadt is, és a szülei elhanyagolják? És még ki tudja milyen bajai vannak amit veled sem tud vagy akar megosztani. Erre olyanokkal traktálod elfogult hozzátartozóként, hogy ő mennyire remek ember, miközben erről valószínűleg a közvetlen környezete semmilyen valid visszajelzést nem ad, nyilván érzékeli belőle hogy mennyire fals amit előadsz. Ez ugyanolyan káros nevelési gyakorlat, mint hogy egy versenyen minden résztvevő nyertes és ajándékot kap, mert nehogy sérüljön a gyerek lelki világa attól hogy nem ő lett az első - közben olyan torz személyiséget nevelnek az ilyen gyerekbe, hogy utána rossz nézni mi lesz belőle.

Attól hogy valakit a világra szültek és nevelik úgy ahogy, nem változik belőle csodalény (először véletlenül csodalányt írtam, ahogy instagramon nyomatják ezt az elvakult üres "csodanőzést", pont olyan), akit ajnározni kell. Ha akkora csoda lett volna a gyerek és őstehetség valamiben, már rég fel lett volna fedezve és abba az irányba támogatva. Nyilván egy teljesen átlagos vagy épp átlag alatti gyerekről van szó, aki ezzel tisztában is van. A 13 éveseknek ebben a korszakban eleve minden szar és fáj az egész élet, mert serdül és dackorszaka van. De 19 évesen erre még élénken emlékezned kell.