Mit tegyek ha nem merrk szóba állni felnőttekkel?

Ez aranyos! :)

Ha csak a felnőttekkel kapcsolatban van ez a probléma, legyél minél többet a veled egykorúakkal és ha valamit meg kell kérdezni egy felnőttől, hagyd, hogy ők beszéljenek. Egyébként pedig nem kell aggódni: tipikus tinikori önbizalomhiány, félénkség, gátlás. Majd kinövöd. :)

Emberek ők is,csak idősebbek.

Anno tizenévesen túl sokat képzeltem a felnőttekről általánosságban, majd ahogy belecsöppentem a felnőtt világba, ez a kis rózsaszín burok kipukkant és szembesültem a ténnyel:

A felnőttek zöme nem más, mint idősebb testbe zárt gyerekek.

A legtöbb sérült, problémás, fejlődni képtelen.

Persze akadnak kivételek, akik rendesek, önfejlődésük több évtized urán is fontos számukra és le a kalappal előlük, ám ebből a rétegből kevés van.

Javarészt megkeseredett, rosszindulatú, kétszínű, nagyra nőtt gyermek.

Hiába van x-y mögött 40-90év, nem vonta le a tanulságokat az életből, nem fejlődött se személyisége, se világnézete, se az emberekkel való helyes viselkedése.

Felesleges ráparázi, beszélj s ismerd meg őket, keresd azon embereket, kik a kivételes, rendes emberek közé tartoznak.

30 vagyok, ám baráti köröm megválogatom s kivételes személyeket engedtem magam közelébe, 13-tól 72-évesig terjed a köröm.

Vannak kiemelkedő fiatalok is, akikről sok idősebb ember példát vehetne s tisztelem őket is, hiába fiatalabbak tőlem.

Több aspektusos gondolkodás, mentalitás, logikájuk összetett, viselkedésük emberként egy kincs eltorzult világunkban.

A kor jelentéktelenné válik ember s ember ismerkedése, barátsága közt.

Merj kommunikálni,ismerkedni.

Az se lehet kifogás, hogy "introvertált vagyok", mert pl jómagam 95%-os introként is tudok megfelelően kommunikálni, soszor extrovertáltnak néznek, pedig nem.

Fejleszd a kommunikációt!

A magánélettől a karrierig az élet minden területén fontos a jelenben és jövőben is.

Hajrá!