Mi a különbség a sóher és a spórolós között?

Mivel semmit nem mondtál magadról, honnan tudjuk?

A sóher szerintem kicsit pejoratív jelentéssel bír: fogához veri a garast, filléreskedő. A sprórolós ezt racionálisan csinálja.

Emlékszem, szüleim gyerekkorunkban minden fillért megfogtak, de nem igényeltek nagycsaládosoknak jogosan járó támogatást. Filléreken gondolkoztak, apró dolgokon balhéztak, de százezres veszteségeikkel egyáltalán nem törődtek, hanyagul bántak vele.

Szóval egy elég beteges hozzáállás a pénzhez.

Spórolni okés főleg, ha van célod, valamire. A tudatos döntés a fontos, ill. hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér, és ezen felül még a jövődre is gondolsz, tök oké.

De zsigerből indokolatlanul filléreskedni, tényleg hülyeség.

Spórolás az, ha nem veszel felesleges dolgokat.

Sóherség az, ha a szükséges dolgokra is sajnálod a pénzt.

A "spórolós" egy mérsékelten negatív jelentésárnyalatú szó. Arra szokás mondani, aki mindenen, akár indokolatlanul is szeret spórolni.

A sóher pedig azt jelenti, aki sajnálja bármire kiadni a pénzt, akkor is, ha ezzel magának, vagy a közvetlen szeretteinek hátrányt okoz. Jellemzően rosszindulatta párosul.

Arra, hogy valaki reálisan osztja be a pénzét, vagy ésszerűen spórol, nincs külön elterjedt kifejezés.

"Ha spórolni szoktam mert úgy neveltek, már sóher vagyok? Egyébként azt tervezem leszokom róla."

Én a realitás híve vagyok. Az ember egyszer él. Volt olyan rokonunk, akire tényleg illett a "sóher" szó. Annyi pénze volt, mint a pelyva (igaz, azt sem önerejéből érte el, hanem "jól házasodott"), de volt, hogy karácsonyra 3 éve lejárt táblacsokit kaptunk tőle. Igazán boldognak soha nem láttam, és mindig nyomasztó volt látni, hogy állandóan mennyire nélkülözik. Ételből is mindig a legolcsóbbat vette, mert így több pénze megmaradt.

Aztán lett értelme? Leélt 80 évet úgy, hogy lgeutoljára fiatal korában evett egy jót.

Na, én nem így élek. Ki tudja, meddig élhetek? Kis híja volt, hogy tavaly nem vitt el a COVID. Nem vagyok a takarékosság ellen, nem erről van szó, de azért nyomorogni, hogy "majd valamikor mennyi pénzem lesz", baromságnak tartom. Egyrészt: lehet, meg sem érem. És akkor végignyomorogtam az életemet, miközben élhettem volna jól is. Másrészt: bizonyos jövedelem alatt nem reálisak a nagyobb célok. Nemrég volt találkozóm egy "személyi bankárral", nem akarom kimondani, melyik pénzintézetből. Én nem mondanám, hogy olyan rosszul keresek, hogy nyomorognék, de normális életszínvonal mellett elenyésző, amit félre tudnék tenni. Ő kiszámolta, hogy 8 év alatt össze tudnám hozni egy (nekem megfelelő) lakás önrészének a negyedét. Arra felvehetem a hitelt, és azt további 15-20 évig még fizethetem. De akkor 8 évig tényleg csak a legszükségesebbeket költhetem. Majd ha másfélszer-kétszer ennyit keresek, akkor visszatérek erre a kérdésre. De addig az életszínvonalamat szeretném kellemes szinten tartani.

Ami viszont a leglényegesebb: az, hogy másoknak semmi köze sem az én költekezésemhez, sem a tiédhez.