Gyakorló jogászok, tudnátok segíteni? Bővebben lent

Alkotmányjogi panaszt kell készítenem. A tényállás az, hogy van egy ember, aki egész életében kórházban feküdt, teljesen cselekvőképtelen, a külvilággal nem képes kommunikálni semmilyen formában, ezért hivatásos gondnokot rendeltek hozzá. Az egészségi állapota olyan szinten megromlott, hogy teljesen lehetetlen a felépülése, valamint a halála is nemsokára befog következni, teljesen mindegy mit tesznek vele. A hivatásos gondnok mindezek miatt az életfenntartó kezelés visszautasításáról dönt (nem írnám le a teljes tényállást, mert elég hosszú, a lényeg, hogy a kezelés visszautasításának minden feltétele adott). A probléma itt kezdődik, ugyanis az első és a másodfokú bíróság is úgy dönt, hogy a kezelést folytatni kell, mert idézem: az Eütv. 21.§ (2) bekezdése nem teremt lehetőséget a bíróságnak arra, hogy a beleegyezést ne pótolja. Az Eütv. 21.§ (2) bekezdése így hangzik: Ha cselekvőképtelen beteg, továbbá korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében részlegesen korlátozott beteg esetén a 20. § (3) bekezdése szerinti ellátás visszautasítására kerül sor, az egészségügyi szolgáltató kérelmet terjeszt elő a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt. A kezelőorvos a bíróság jogerős határozatának meghozataláig köteles a beteg egészségi állapota által indokolt ellátások megtételére. Közvetlen életveszély esetén a szükséges beavatkozások elvégzéséhez bírósági nyilatkozatpótlásra nincs szükség. Számomra ez teljesen értelmezhetetlen (sajnos a csoporttársaimnak is az). Miért kell a bíróságnak a beleegyezést pótolnia? Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Az elég nyilvánvaló, hogy a bíróság jogértelmezése hibás, de hogyan tudnám ezt megindokolni, hogy miért? Remélem viszonylag érthetően tettem fel a kérdésem.