Miért van ez? Valakinek valami tanács?

Jó ideig én is olyan munkákban dolgoztam, amihez semmi közöm nem volt, nem is szerettem csak valamiből meg kellett élni.

Az a pár év alat munka mellett kísérleteztem, bepofátlankodtam másokhoz, hogy akár ingyen is de szeretnék besegíteni és közben belelátni a tevékenységükbe.

Halmoztam a tudást, gyakorlatokat, elmélkedtem mindent összegezve + önismeretemet, képességeimet ötvözve kialakítottam saját munkahelyemet s kiváltam a sablon társadalomból.

Szeretem mindazt, amit csinálok. Fokozatosan elérem a kisebb nagyobb célokat, mércéket és nem kell azon agyalnom kinek, minek feleljek meg, akik akkor szabadulnak meg az alkalmazottjaiktól, amikor akarnak.

Nehezen bejutsz valahova, mindent beleadsz, egyoldalú elvárásuknak megfelelve.

Nagyon bele untam anno ebbe.

Volt egy legatyásodó időszakom, de pont az motivált:

Csak azért se fogok másnak többé dolgozni az épp hogy megélhetésért cserébe!

Megoldom magam!

Sokkal jobb és nyugisabb is így.

Tegyél szert egy precíz önismeretre, alakítsd annak megfelelően az utad.

Ha pedig vannak olyan dolgok, infók a letett dolgokban, amiket fel tudsz használni építsd bele a saját világodba.

Engem mai napig felcsesz az, hogy elő van adva mennyire segítik a fiatalokat s jövőt...

Közben meg te s másokat is látni, hogy ez nagyon nem így van.

Olyan helyekre igyekeznek bezsúfolni, ahol agyhalott libasort bővítik.

Jóval fiatalabb tesóm is vergődik. Meló +tanulás és kattog mi módon tudna maga módján kimászni ebből a "tömegből".

Az addig rendben van, hogy az ember oldja meg magának a dolgait, de úgy nehezebb, ha kamu segítséget hiresztelnek a fiatalok felé, holott lenyomják őket a gyárakba stb.

Egyik barátom diplomás, laborvezetőként is nehezen tudott munkát találni s váltani.

Kiment egy ausztriai céghez, ahol több nemzetiségű a csapat és angol nyelven kommunikálnak.

Nem azért ment ki, mert kedve volt, ott talált rendes helyet... Sos váltás volt, mert felvásárolták volt munkahelyét az amcsik... akik saját embereit hozták át magyarba.

Szüleim pár éve nem akarták elhinni milyen nehéz melót találni, aztán beleestek az állást keresők közé.

Megszokták a kényelmet, régebbi időket,tartós munkahelyet.

Akkor mondta édesanyám "visszaszívom mindazt, amit mondtam" ugyanis nagyon csúnyán belém kötött, amikor nehezen találtam állást s nem sikerült pikk-pakk.

Amíg munkáltatóktól függesz, kell az idegzet ezen dolgokhoz.

Ismerősök, barátok és családtagok is az elmúlt 8-6évben elkezdtek saját utakat kialakítani épp ez a kiszolgáltatottság, tehetetlenség miatt.

Azok ismerősök, akik már alapon ezt tették a kezdetekkor, jól tették. Ahogy bácsikám és keresztanyumék.