Mit tehetnék a nagyobb önbizalom, motiváció elérése érdekében?

Nézd!

Egyszeri vagy, megismételhetetlen vagy, egy érték vagy és ha elvesznél, az jóvátehetetlen lenne.

Minden ember más és más, mind különbözünk egymástól, mégis hasonlóak vagyunk. Ez alól te sem vagy kivétel. És ráadásként létezik a világon valaki, még ha most meglehet, hogy még nem is ismered, akinek pontosan úgy vagy tökéletes, ahogy vagy.

Pesszimizmus? Ugyan már! Az, hogy pesszimista vagy-e vagy optimista egyáltalán nem változtat meg semmit sem a múltadon. A pesszimizmusnak is meg vannak a maga előnyei. Példáúl a pesszimista emberek készűlnek a rosszra is, számítanak a rosszra is, így, ha valami még sem a várt módon történik, akkor álltalában van egy B tervük is. Ez például valahol hasznos is lehet. Ha a pohár félig üres, attól még lehet bele tölteni ugyanúgy akkor is, ha félig tele van a pohár.

Nincs rossz ember, csak rossz társaság vagy környezet, ami elhiteti veled, hogy értéktelen vagy. Sose felejtsd el, nem a vélemények számítanak. A legnagyobb áttörést elérő emberek számtalanszor futottak bele abba a szituációba, hogy ötleteiket ostobaságnak és megoldhatatlannak, lehetetlennek tartották. Aztán ők csak azért is bebizonyították, hogy ami másnak lehetetlennek tűnik, az valójában nagyon is lehetséges, csupán a megközelítésen kell változtatni.

Aztán ott van a motiváció.

Ha megoldandó és ilyesztő feladat előtt állok és úgy vélem nekem ez a dolog úgy sem fog sikerülni, akkor végig szoktam nézni azokat az embereknek a listáját, akik már megcsinálták azt, ami előttem van. Ne gondoljunk nagy dolgokra, példáúl egy szakmunkás vizsgára vagy érettségire vagy akár egy tanfolyamra. Megkeresem emlékeim közt azokat, akik már levizsgáztak ezelőtt ugyanabból, azok között megkeresem a leghülyébb legselejtesebb embert és azt mondom magamnak. Na, ha ennek a b@lfasznak sikerűlt, akkor én is meg fogom tudni csinálni.

Célok? Na ez már nehezebb. Nekem elég nagy nehézséget okozott egy időben, hogy célokat tűzzek ki magam elé. Mindig voltak kifogásaim, hogy sok pénzbe kerűl vagy nem is értek hozzá, meg hasonlók. Rájöttem, hogy reális célokat kell előszőr kitűznöm magam elé. Álltalában a lehetőség addja magát. Apró célok elérése után jöhetnek a nagyobbak.

Ne keverjük össze a célokat az álmainkkal. Lehet nekem nagy álmom, hogy egy nap saját éttermem lesz, de célkitűzésnek gyenge, ha fogalmam sincs arról, hogy egyáltalán hogyan is működik egy étterem, nem hogy annak a vezetésével járó fogalmakat ismerjem. Így előszőr ebben az esetben jó cél lehet példáúl, ha eddig raktárosként dolgoztam, akkor ezután keresek egy mosogató állást és mellette elvégzek 1-2 évalatt valami szak irányú végzettséget, akár szakács szakmát szerzek. Ez már nem álom, hanem egy reális cél, amivel ha az ember jó helyezkedik egész hamar képes gyakorlatot és tudást és persze tőkét, akár anyagi vagy kapcsolati tőkét, hogy reális célnak tűnjön 5-10 éven belűl egy sajátéttermet üzemeltetni.

Ez egy példa.

Vagy ha egy raktárban dolgozom kézi anyagmozgatóként, akkor reális célkitűzés lehet akár egy targoncás vizsga megszerzése, hogy a kenyeremet könnyebben kereshessem meg.

De vannak erre napi gyakorlatok is. Például napi vagy heti célkitűzések. Ne gondolj nagy dolgokra. Például minden héten legalább 1 napon felkeresed egyik barátodat és beszélgetsz vele egy órát. Vagy minden nap olvasol 1 oldalt egy könyvből. Vagy például a Vasárnapi célod lehetne, hogy rendbe rakod az udvart. Ha teljesül egy kisebb cél, akkor jöhet egy kicsivel nagyobb, ha az is meg van, akkor még egy kicsivel komolyabb célt kell kitűzni és így tovább... míg végűl azon kapod magad, hogy 25évmúlva aza heti célod, hogy kivágj az embereiddel fél hektárat a saját császárfa erdődből. Most ez csak egy példa.

Olyan ez, mint, amikor elültetsz pár paradicsom magot és kezdetbencsak figyeled a kis magokat, ahogy cseperednek és el sem hiszed, hogy pár hónap múlva azokból a kis magokból csinálod meg a családnak a paradicsom levest. Persze közben ki kell ültetni, öntözgetni, meg kell karózni. De nem mindent egy nap alatt kell megcsinálni.

Egyszer egy nagyon okos ember mondta, hogy elég napi 1 órát áldoznunk a céljaink eléréséért és az eredmény öregkorunkra egy tisztességes nyugdíjalap is lehet. Gondolj bele, csupán napi egyetlen egy óra. Az30 év alatt több mint10 ezer óra tevékenység egyetlen egy ügyért: Ne legyen szűkölködés öregkoromra. Ha példáúl minden nap ebben az 1 órában elültetsz egy fát, akkor 10 ezer fád lesz 30 év múlva. Márpedig 10000 fával egész jó üzleteket lehet kötni.

Valójában a fantáziádon kívül csak a lustaságod szabhatja meg a határokat.

Van egy ember a szomszéd faluban, akki 18 éves korában letette a jogosítványt egy kistraktorra. Aztán vett is egy olcsó kis traktort és azzal minden nap meg csinált 1-1 fuvart. Pár év alatt aszomszéd falvakban is ismerték a nevét. Ez történt 35 évvel ezelőtt. Ma ez a traktoros egy faüzem tulajdonosa, dolgozik neki 40 ember és évente 2szer vagy háromszor megy nyaralni. Igaz nem a horvát tenger partra vagy a Balatonra, hanem dél Amerikába, Ausztráliába, Hawai és ilyen helyekre. És ez a 8 általánossal büszkélkedő traktoros lett a falu, sőt a környék legbefolyásosabb embere.

Mondanám, hogy biztos feketén seftelt és illegális üzletekből van ennyi léje, de nem. Egyszerűen minden nap tett valamit a céljáért és legálisan, tisztességesen keresett annyit, hogy megélhesse az álmait.

Ennyit tudtam segíteni.