Hogyan vegyem rá a szüleimet,hogy doboljak?

A gitároktató pénzbe kerül, amire - úgy vélem, - nem te teremtetted, teremted elő az anyagiakat. Nem oktalan a szüleid elvárása, hogy ne engedjék elveszni azt, amibe beleinvesztáltak - és te is beleinvesztáltál rengeteg időt, energiát.

Rossz hírem van:

A doboláshoz még több türelem, kitartás és gyakorlás kellene, mint a gitározáshoz, - ami neked nincs. Ha ilyen szinten nincs türelmed ahhoz, hogy egy dolgot befejezz, akkor tényleg teljesen felesleges belekezdened egy másikba, amit szintén esélyes, hogy nem fogsz végig csinálni.

Egyik sem olcsó mulatság.

A jó hangszer önmagában csillagászati árfekvésben van, - ami nincs arányban azzal, hogy két hét múlva félre fogod hajítani a sarokba.

A doboláshoz plusz helyigény is társul, ráadásul sokkal nehezebb megoldani, hogy a szűk környezetedet ne zavard a gyakorlással.

A hangszeres játékot nem azért szokta tanulni az ember, hogy a négy fal között önmagát mulattassa ezzel, - akinek komolyak a szándékai, annak azt is meg kell tanulnia kezelni, hogy nyilvánosság előtt szólaltatja meg a hangszert. Ehhez képest nem áldozat, hogy időközönként a szűk környezeted előtt volna kívánatos esetleg játszani, - mondjuk egy névnapi ünnepségen. -Hangulatot is lehet csinálni egy jól megválasztott dallamsorral és a környezeted nem alaptalanul lenne kíváncsi arra, hogy miként fejlődsz a hangszeres játék területén.

Összegezve:

Bele kezdhetsz a fent vázolt álmod megvalósításába, de a jelenlegi mentalitásod nem lesz elég ahhoz, hogy vidd valamire. Időtöltésnek - önmagában - drága ez a hobbi.