Milyen munkát végeznél szívesen?

A szavazásod azért rossz, mert csak az első válasznál van teljeskörű(bb) információ. A másik kettő viszont totál egy dimenziós.

Amit gyűlölsz nyilván nem fogod választani, főleg ha semmi más paraméter nincs mellette.

Amit szeretsz, arról meg nem derül ki, hogy meg tudsz-e élni belőle, vagy sem.

Még így is nagyon leegyszerűsített volna, mert ennél sokkal több tényezőn múlik az ember elégedettsége a munkájával. De te még az alapvető kettősséget is kispóroltad a második és harmadik válaszból, ami értelmetlenné teszi a választást.

Például a szereted-gyűlölöd skálán is elég sok féle szint létezhet, sőt képes lehetsz egyszerre szeretni és utálni is valamit.

Sőt a "profitál" is egy nagyon szubjektív és összetett tényező, mert az épp csak profitál és a halálra keresed magad vele skálán ennek is nagyon sok féle átmenete létezhet, ami szintén nagyon összetetté tudja tenni a képletet. Épp úgy, ahogy ugyanennek skálának a negatív tartománya, hogy épphogy megélsz belőle, vagy akár kimondottan ráfizetéses, mert a munkahelyedre is neked kell vinni otthonról a wc papírt és a szappant, is lehet nagyon összetett kérdéskör.

Fontos tényező lehet az is, hogy mennyire könnyű vagy nehéz egy munka, mennyire jelent kihívást, fejlődési lehetőséget, mennyire kecsegtet karrier lehetőségekkel, előlépéssel, vagy mennyire állandó és változás mentes. Mennyire vagy szabad a munkavégzésedben, mennyire lehetsz találékony, kreatív, alkotó, vagy mennyire határolnak be, mennyire kell megfelelned mások elvárásainak, mennyire ellenőriznek, vagy magadtól csinálhatod a dolgokat, mennyire van rajtad felelősség és számonkérés, vagy mennyire tét nélküli a munkád.

Érdemes tanulmányozni a Maslow piramist. Elég jól lefekteti az alapvető és magasabb szintű igények hierarchiáját. Nem véletlenül vannak a piramis alsó szintjén a fizikai, megélhetési és egyéb alapvető szükségletek, mert ezek jelentik az ember létezését. Van akinek elég ennyi és nem is vágyik sokkal többre, de aki többre vágyik, az sem képes ezek kielégítése nélkül létezni.

A magasabb szinteken levő, intellektuálisabb igények már nem mindenkinél, nem mindenkinél egyformán jelennek meg, ezért ezek kielégítése sem mindenkinél egyformán fontos és nem is feltétlenül ugyanolyan formában valósul meg.

A kérdés mögött sejthető, illetve a #3-as válaszban részben kifejtett motiváció érthető. Sokan küzdenek ezzel a dilemmával. Sőt sokan még sok tapasztalat után sem nagyon tudják a számukra tökéletes választ megtalálni. A válasz pedig mindenki számára más, mert mindenkinek máshol húzódnak a személyes preferenciái és a pillanatnyi élethelyzetei is teljesen mások lehetnek.

Az sem mellékes, hogy csak átmeneti megoldásokban gondolkozol, vagy hosszú távon rendezkedsz be a döntéseiddel. Mert pl. lehet, hogy rövid távon érdemes bevállalni egy-egy olyan munkát, amit ugyan utálsz, fárasztó, nagyon igénybe vesz, minden létező dologban negatív, viszont cserébe arra a rövid időre is nagyon jól fizet, aztán viszont megtérül, mert a rövid idő alatt szerzett pénzre már jobban tudsz jövőt építeni, hosszabb távon tervezni.

Pl. fiatalon az ember általában kalandvágyóbb, nyitottabb új dolgok kipróbálására, a megismerés jobban motiválhatja és a kényelmetlenségeket sem feltétlenül ugyanúgy éli meg, mint mások. Éppen ezért inkább fiatalon szokás beleugrani, hogy egy szál hátizsákkal körbeutazza az ember a világot, vacak helyeken, akár az utcán is elalszik, akár egyik vacak munkáról a másikra váltva talál stoppolás közben megélhetést. Aztán meg elmegy fél-egy évre egy óceán járó hajón gályázni, ahol ugyan a világ legdrágább luxus helyeit láthatja, látástól vakulásig dolgozhat és a szabadnapján örül, ha ki tudja pihenni a munka fáradalmait, viszont legalább a szállást és kaját biztosítják, így nem kell és nem is nagyon volna ideje sem költeni semmire, tehát spórolni lehet közben. Utána meg elmehet külföldre mosogatni, építkezésre, bármit dolgozni és akár többen együtt lakva vacak körülményeken spórolva tovább gyűjtögetheti a pénzt, hogy amikor hazatér, egészen szép megtakarításai legyenek, amiből elkezdhet egy teljesen más, akár sokkal kényelmesebb hosszú távú életet felépíteni.

Egyik említett sem épp álom meló, viszont mindegyik kalandos, izgalmas, érdekes helyzeteket és embereket tud megismerni közben. Kis költségvetéssel megoldható, rengeteg élményt és tapasztalatot serezni. A végére akár még meg is lehet gazdagodni valamennyire. Ha elég egy rövid ideig elég sok kellemetlenséget tolerálsz azért, hogy ne kelljen semmire költened (és egyéb hülyeségekre sem költöd el csak mert megteheted), akkor minden megspórolt pénzed megmarad a kalandok végére. Utána pedig a megtakarításokból megengedheted, hogy akár soha többé semmi olyan kellemetlenséget ne kelljen bevállalnod, amikről nagyon is megtapasztaltad, hogy utálod őket és onnantól már csak olyan munkád legyen, amit szeretsz, érdekel, szívesen csinálod, stb. Részben azért, mert tudod, hogy mi milyen szívásokkal jár és mit mennyire vagy hajlandó tolerálni. Részben pedig mert a megtakarításaid lényegesen nagyobb szabadságot adnak neked.

Ha nincs megtakarításod, induló tőkéd, egyéb helyzeti előnyöd, akkor sokkal kevésbé válogathatsz. Ha semmihez sem értesz, akkor nem te döntöd el, hogy mit csinálsz, hanem az dönti el, hogy mit csinálhatsz, hogy hova vesznek fel. Ha értékes a tudásod, akkor nagyobb beleszólásod van, hogy hol és mennyiért dolgozol. Ha értéktelen a tudásod, akkor mások fogják megmondani, hogy mennyit adnak és te választhatsz, hogy dolgozol annyiért és olyat, vagy még annyi pénzt se kapsz. Ha értékes a tudásod, akkor válogathatsz a sok féle munkahely közül, amik mind veled szeretnének dolgozni. Ha nem vagy értékes a munkahelyek számára, akkor hiába könyörögsz sem biztos, hogy fel fognak venni.

Ismerek olyat, aki úgy szeret dolgozni, hogy minden nap bejár a munkahelyére, reggeltől délutánig ott van, sokszor beesteledik mire hazaér és már vége a napnak, a szabadideje jó része elmegy azzal, hogy kipiheni a munkát. A társaság jó és mondjuk, hogy még a munkát is szereti, bár igazából nem imádja, nem él hal érte, csak nincs vele baja. Szívesen csinálja, de nem is erre akarom a sztorit kihegyezni. Átlagos munka, semmiben nem extrém.

Fix munkaidőben elég sokat dolgozik, nagyon nem viseli meg, de azért eléggé leterheli cserébe viszont elég jó és fixen tervezhető fizetést kap érte a tervezhető munkaidejére. Ugyanígy tervezhetően kap mellé szabadságot is, amikor meg elutazhat oda ahova ő akarja és elköltheti a pénzét arra, hogy akkor és ott jól érezze magát, aztán a szabadság lejárta után visszatér a mókuskerékhez és dolgozik egész évben, hogy összespórolja a szabadságokat és a pénzt egy újabb pár hetes nyaralásra.

Ismerek viszont olyat is, akinek nincs munkaideje, nincs fix bevétele. Vállalkozóként dolgozik, a saját idejével gazdálkodik. Magának szervezi és ütemezi a munkákat, hogy mikor mit csinál, mikor mit vállal el, mikor miért mennyit kér. Mivel nincs munkaideje, sokszor még este is munkával foglalkozik, amikor más már hazament a munkahelyéről. Sőt sokszor még a nyaralást is meg kell szakítania, hogy akár a tengerparton is egy sürgős munkával foglalkozzon, mert ha nem teszi, akkor elúszhat egy üzlet és borulhat a vállalkozás működése, ami nem csak arra a napra, hétre, hanem akár hónapokra felboríthatja megélhetését. Viszont cserébe ő megteheti, hogy saját maga döntse el, hogy mikor megy el nyaralni. Sőt ügyes szervezéssel akár még azt is megteheti, hogy nem csak 2-3 heteket nyaral egy évben, mint akinek muszáj bejárni a munkahelyre, mert a főnök elvárja, hanem akár egész évben a tengerpartról nyaralás közben dolgozik. Míg az egyik az iroda és a munkahely között ingázik a munkaidőn kívül és otthon piheni ki a fáradalmait, addig a másiknak akár egész nap lehet egy tengerparti bár az irodája és ha végzett a munkával, akkor nem az unalmas hétköznapokba megy haza, hanem csobban egyet a tengerben és nyaral egy kicsit. Aztán lehet, hogy dolgoznia kell tovább, de még mindig a tengerparton dolgozik, nem egy ablaktalan irodában. És akár egész évben a tengerparton lehet, nem csak néhány hetet.

Persze ezek is végletek, csak szándékosan teljesen más végletek, mint amiket te felvetettél.