Vajon miért csinálom ezt, miért hazudok?

Nem konkrét megfejtést, kioktatást vagy relativizálást szeretnék kapni a kérdésemre, csak egy választ, egyszerű elképzelést, hogy szerintetek mindez miért lehet.

Sokszor azon kapom magam, hogy bizonyos dolgokat illetően hazudok. Majdhogynem reflexszerűen füllentek egy-két apróságban, és ez már olyannyira a "részemmé" vált, mintha kettő életem lenne.

Egy, ami az kizárólag az igazságon, valódi tényeken alapul, ahol őszinte vagyok minden körülmények között.

És van egy másik, ami csak egyöntetűen hazugságokra épül. Nem magamnak teremtem meg azokat a helyzeteket, ahol szükségnek érzem a hazugságot, hanem természetesen jön, hogy "hazudnom kell, mert elengedhetetlen ebben a helyzetben ahhoz, hogy ..."

Még mielőtt akárki leírná, nem gondolom magam sem szociopatának, sem pszichopatának. Mindig lelkiismeret-fordulásom van a tetteim miatt, de mintha mégsem az én reszortomba tartozna, nem tudom kontrollálni, hogy ne állítsak olykor, az idézőjeles "másik életemben" valótlant. Tényleg borzasztó sokszor érzem magam rosszul, hiszen tudom, hogy nem szép becsapni, félrevezetni az embereket, de képtelen vagyok gátat szabni ennek a tulajdonságomnak.

(Szakszerű segítséget, pszichoterápiát vettem már igénybe az étkezési zavarom miatt (anorexia nervosa), nem tudom, hogy ezzel is érdemes lenne-e kezdeni valamit, lehetséges-e egyáltalán kezelni, mert minden hazugságom után szörnyen érzem magamat)