Egyre jobban azt érzem,hogy ebben az életben nem kaphatom meg azt amire vágyok,más is érez ilyet?

Remélem nem gond, hogy most írok. Ezzel valahol mindenki szembesül életében. Valaki 25 évesen, más meg 50 evesen (amikor már sokkal nehezebb változni). De új lehetőseget keresni mindig ér. Reagálhatok speciel Varkonyi Andi hisztijere, hogy ő gyerekkora óta nem hajlandó panellakásban élni, mert hogy az nem élet, de azert a fiatalok többsége vagy ott kezdi az életèt albérletben, vagy szülőknél él egy darabig, mert másra nem telik eleinte, főleg akkor nehéz ha fiatal éveinket egyetemen töltjük, majd rájövünk, hogy jó, ha 200 ezer ft-ot ér a diplománk, míg 25 évesen másnak mar háza van, gyereket nevel stb... Ettől függetlenül nem irreális vágy a családi ház, de az sok lemondással jár és bizonyos karrierutakon nem elérhető, hacsak nem keres másodállást az ember, örököl stb...

De ez csak egy példa volt. Ki kell tűzni reális célokat, amikhez konkrét lépések vezetnek és meg kell próbálni ezeket a lépéseket megtenni, annyira amennyire tőlünk telik. Mindenkinek más a fontos és nagyon sok dolog van, amiket elérni csak hosszú évek munkájával lehet és nem is úgy tekintünk ra, mint szimpla múló vágyakra.

Azért demotiváló a mai világban sok álom, mert azt latjuk más kb. A kisujját sem mozdítja meg érte. Pedig valamit letesznek az asztalra, hogy Yachtjuk legyen, Dubaiban nyaraljanak, stb. És ebbe az olyan elítélendő tevékenységek is beletartoznak, mint a felsőbb hatalmaknak való puncsolás, korrupció,stb. Akinek van gyomra így sikert elérni, annak hajrá.

Nekem ennél szigorúbb értékrendem van, nem lesz a munkámból yachtom, de tudom, ha kitartóan csinálom, legkésőbb 40 éves koromra normális életszínvonalon fogok tudni élni.

És szerintem erre kell gondolni, hogy céljaid elérésé által meg tudd becsülni amid van, akkor is ha mindig többet akarsz. Valóban, sosem elég, ami éppen van. De a sikerhez vezető út valahol ott indul, hogy az ember hisz magában annyira, hogy minden következő lépést, célt ki tudja tűzni és meg tudja valósítani. Nem kell mindig extrém motiváltnak lenni. Nem baj, ha néha megállsz és úgy érzed, feladnád. A mikrokudarcok is segítenek átértékelni, hová jutottál, mid van éppen, mik számodra az értékek és mitől lehetne jobb később. Ezek a kudarcok segítenek felállni és továbbmenni. En nem tartom hitelesnek azokat az embereket, akik azt állítják, sosem éltek át ilyesmit, sosem szorongtak.

Higgy magadban és eléred az álmaid! :)