Akik léptek már föl amatőr bandaként: milyen a legelső koncert? Mennyire izgultatok? Voltak bakik?

Én az összes fellépésem előtt stresszeltem, - nem csak az első előtt. Magától értetődő, hogy egy amatőr együttes életében mindennaposak a bakik, - ekkor szinte mindenki megpróbál improvizálni, - kivágni magát a kialakult helyzetből valahogyan. Egyetlen egy olyan jelenség van, amit nem szabad, - csak technikai malőr esetén: leállni. Bármit is tesztek és bárhogyan is sül el, a közönség könnyebben emészti, ha folyamatos az a valami, amit elkövettek a színpadon - már csak azért is, mert első fellépőként senki nem ismerheti rajtatok kívül, hogy mit akartatok valójában tenni a színpadon! A begyakorlottság szintje a későbbiekben válik egyre fontosabbá, - mert három kiadott és kellő számban megvásárolt CD/DVD után már valóban ciki elrontani egy olyan nóta előadását, amelyet slágerként dúdolgat már számos ember. Erre jobban oda kell figyelni úgy, mint a szakmai alázatra, a közönség tiszteletére, - nem elfelejtendő, hogy ők fizetnek és mennek a fellépéseitek helyszíneire, tisztelnek meg titeket azzal, hogy pénzt költve mennek utánatok, bármerre is jártok. A szakmailag "elszállt" emberekből idővel kiábrándul a közönség is és a szakmabeliek sem szívesen szövetkeznek velük bármiben is a későbbiek folyamán. Az elért sikereket később meg kell tanulni feldolgozni, kezelni és a közönséggel is tartani kell a kapcsolatot, - mert az "elérhetetlen" emberekből is kiábrándulnak idővel az emberek. A jól összeszokott együtteseknek kialakult protokolljaik vannak, - néhány tekintetből képesek egymással kommunikálni szavak nélkül akár a színpadon is. Voltam olyan koncerten - látogatóként, - hogy a dal játszása közben szakadt el a srác gitárján a húr és úgy futott le a dal, hogy senki nem állt le, élvezhető maradt a dal és a dal végére ki is cserélte - menet közben - a húrt a fickó! Valahol itt kezdődik - nálam - az összeszokottság! A legnagyobb profik is szoktak hibákat véteni, de ők már olyan szinten kezelik ezeket a helyzeteket, hogy a legszélsőségesebb esetben is "poénként" veszi a közönség a hibáikat.

Egy, - az idők folyamán már elhunyt - magán tanárom mondta valaha, hogy "Csak az követ el hibát, aki csinál valamit!"

Ti is fogtok elkövetni hibákat - úgy, ahogy ezt már számos ember is megtette ezt előttetek (magamat is beleértve), - ha fellépsz, - kezelni kell megtanulni ezeket és kellően begyakorolni azokat a dalokat, amelyeket elő szeretnétek adni!

Sok sikert kívánok!

Üdvözlettel: Zollye