Visszanéznétek magatokat a TV-ben?

Néha megnézem a rólam szóló cikket a Délmagyarban.

Tv-s témàval ez vélhetően ugyanígy lenne.

Én egyszer szerepeltem egy interjúban.

Természetesen megnéztem az adásban. El nem bírok olyat képzelni aki ne tenné.

Minden az ember céljától, motivációitól és élethelyzetétől függ. NAGYON nem mindegy, hogy ki mennyit szerepel a nyilvánosság előtt és mi a célja a szerepléssel, illetve a visszanézéssel.

A hétköznapi emberek, akik ritkán szerepelnek a médiában (vagy bárhol nyilvánosan), leginkább kíváncsiságból, büszkeségből nézik vissza magukat.

Akik szakmai okokból szerepelnek, azoknak egyrészt célszerű ellenőrizniük, hogy megfelelően használták-e fel, amit/ahogyan mondtak, vagy pl. kénytelenek miatta helyreigazítást kérni, sajtópert indítani, ha máshogyan jelent meg, mint ahogyan ők elmondták.

Önfejlődés miatt visszajelzésként is fontos lehet nekik is visszanézni, hogy mi hogyan működött, mit hogyan kéne legközelebb máshogyan csinálniuk. Akár csak a saját teljesítményüket értékelve, akár azt, hogy pl. milyen mellékes témákban nem érdemes belemenni, mert úgyis kivágják, mit hogyan érdemes tömörebben, egyértelműbben megfogalmazni, hogy kisebb legyen az esélye, hogy kivágják.

Aki nagyon sokat szerepel a médiában, annak különleges élményt már nem annyira, vagy egyáltalán nem okoz, hogy visszanézze/hallgassa magát.

Olyan ez, mint repülővel utazni. Aki még életében nem repült, annak különleges, már szinte ünnep kimenni a reptérre és repülni. Aki viszont rendszeresen csinálja, annál megszokott rutinná válik, vagy akár kimondottan utálhatja, főleg, ha felesleges tehernek, macerának éli meg.

Aki sokat csinálja az fejleszteni sem feltétlenül akar már rajta, így a visszajelzésre sincs szüksége és pláne, ha nem is szerkesztett, módosított formában jelenik meg, hanem élő adásban megy, vagyis 100% ugyanazt adják le, amit és ahogyan elmondott, akkor szükség/értelme sem feltétlenül van tölteni vele az időt.

Pláne, ha valaki csak színes/bulvár műfajban szerepel és nincs igazán szakmai, tartalmi tétje és fejlesztési célja sem a felvétel visszanézésének, akkor minek tölteni vele az időt?

Mentális állapottól is függhet. Van, aki utálja saját magát látni, ha valaki folyton elégedetlen magával, annak kellemetlen élmény lehet magát felvételről látni/hallani - akkor is lehet vele így valaki, ha sokat szerepel, mert ettől még lehet elégedetlen önmagával. Lehet, hogy ha visszanézi magát, akkor sokkal nehezebb megküzdenie az önértékelési problémáival, bizonytalanabbá, görcsösebbé is válhat tőle. Egyszerűbb nem megnézni, nem foglalkozni vele és akkor kevésbé nyomasztó legközelebb újra kiállni egy olyan helyzetbe, ahol nem biztos, hogy úgy érzed, hogy jól tudsz szerepelni.

Ismerek olyat, aki tükörbe nézni sem szeret, mert elégedetlen a látvánnyal, minek nézegesse. Nyilván, ha valamit muszáj megnéznie, akkor megnézi, megigazítja, de csak úgy szórakozásból, ha nincs célja vele, akkor inkább nem teszi.