Az eddigi évszázad talán legemlékezetesebb nagy havazasa; hóvihara a 2013 március 15- ei volt. Nekem különösen. Nektek milyen elmenyeitek vannak erről a napról?

Én akkoriban Pesten dolgoztam; éjjszakai kiszállítást végeztem Bp. közigazgatási határain belül. A 15.- e az nap szombatra esett. Világosan emlékszem rá; marcsak azért is; mert éjjszakai kiszallitô révén nekem a szombat hajnalok jelentették a hétvégének a kezdetét; azt H hazamegyek. Nekem akkor a haza; Nem Pestet jelentette; hanem onnét; egy kb 130km-re lévő vidéki kisvárost. Már munka vége fele érezni lehetett-főleg egy kisteherautóval- H ez nem egy tél végi havazás lesz. A váltó sofőr kollégam-Kivetelesen - még a telephelyre való visszatérés előtt mondta is szállják ki nyugodtan; így közelebb leszek a vasút állomáshoz. Azon a héten kissé elszámoltam magam pénzügyileg. NEM voltam benne biztos; H elég lesz a pénzem az IC re. Kb 5 Ft om maradt; de elég lett. Utána a vonat elindult. A havazás már egyre erőteljesebb volt. A vonatot le is állították. Ott állt vagy fél napig. De szerencsém volt;ez már több mint 100 km volt a Pesti indulástól. Magyarán pont addig engedte a MÁV a vonatot; ahol amúgy is leszálltam volna. De ekkor még így is 15 kmre voltam az otthonomtol; mert egy masik településnél mindig atkellet szállni; buszra; mert felénk már nem járt vonat. Szóval leszálltunk. Az említett település állomás melletti épületében egy úgymond ideiglenes melegedőt alakítottak ki; mert már a közúti forgalomat is leállították. Én viszont - kemény munkahetem volt- elhatároztam; H mindenképp hazajutok. 15 km.Oriasi hóvihar; hótorlaszok mindenfele. Senki nem mert volna neki vágni egy ilyen útnak az ottaniak közül. Én neki vágtam. Tombolt a ho vihar.A település határáig jutottam; ahol egy rendőr állta utamat; figyelmeztetett ; forduljak vissza vagy meghalok. Úgy tettem mint aki hallgat rá . Eljátszottam ; H visszafordultak. Valójában csak ilyen kertek alatti úton kikerültem.Majd vissza tértem az eredeti útvonalra; egy 2 sávos fő útra. Az út tényleg jarhatlan volt; még kerek nyomok se voltak. Métereres hotorlaszok. Tájékozódni; csak körülbelül tudtam; az irányt a út széli fák jelezték. Kb 3-4 km haladtam. Már kezdtem érezni a rendőr óvó szavait." Meghalok" Nehéz ; hét; nap volt mögöttem. A fáradság plussz a rendkívüli időjárás rendesen lefarasztott. Elkezdtem ordibalni magammal; magával az időjárással. Korábban ilyet nem tettem soha. Úgymond spanolni kezdtem magam. Ezt ordibaltam : " GYERE ; ITT VAGYOK!" ... és pár perccel később mögöttem megjelent egy hokotrô egy idősebb emberel. Még az irány is jó volt. A maradék 10en pár kmt már egy hokotron tettem meg.Életem eddigi egyetlen hokotron való utazása volt ez.Nagyon köszönöm a sorsnak; a hokotronak; H akkor arra járt. Ha akkor Nem jön.. talán ma én se írom meg a 2013-As év március 15-ei élményeimet.