Leírjátok életetek legizgalmasabb/félelmetesebb sztoriait? : D

Veszprém megyei vagyok, és Borsodban voltam osztálykiránduláson... A lakosság 80%-a elég barna volt (nekem kicsit szokatlan volt, ilyet még nem láttam). Hallottam hogy ott mindenkinél kés van, hát én is beújítottam egy kést :) Este egy osztálytársammal (akibe szerelmes voltam) kimentünk a városba kettesbe, nagyon örültem mert nem lógott senki a nyakunkon (más nem mert kijönni, a csajt is úgy beszéltem rá, "ne félj, kés van nálam, és meghalnék érted"). Aztán 1 agresszív 120kg-os kopasz, tetovált szinesbőrű belénkkötött, kés volt a kezében, és mindent akart ami nálunk van...

A csaj nem akarta odaadni (én se annyira) és tőlem várta hogy csináljak valamit... :) Nekem persze 200-as pulzus... néztem, körülöttünk senki.. kést hátul szorítom a kezembe, és azon gondolkodtam, mit tegyek... Ha odaadom tacsra vágom magam a csajnál, és 20 évig hallgathatom mindenkitől... Ez kizárt! Versenyt futni nem akartam, tehát ez is kizárt! Hát... mi van ha belevágom? Nézem, az utcán senki (tanu nincs) egy kisbolt kb. 150m-re (hypó, spré, gyufa), erdő 500m-re, (el lehet égetni, és el lehet ásni a kést...)

Tökéletessen hangzik, de ha a csaj nem tartja a száját... Szóval végül telitalppal eltrafáltam a brazil térdét (reccsent egy nagyot) és elfutottunk... És ezzel vége is lett a kalandnak :) Érdekes így utólag belegondolni, hogy "mi lett volna, ha...?"

Volt egy olyan, amikor tini koromban kimentem egy külföldön élő barátomhoz, a szüleim azt hitték, hogy Pesten vagyok a barátnőmnél... Hazafelé meg nem akartak először átengedni a határon, mert hogy szabályosan kiskorú nem utazhat a határon egyedül vagy mi, csak szülői írásos beleegyezéssel. Nagy nehezen békén hagytak anélkül, hogy hívták volna a szüleim, de kb 6 átszállással jutottam haza, mert a csatlakozás vonatomat lekéstem, és egyenesen már nem volt több. Azt hittem haza se érek.

Meg volt egy másik. Amikor beültem egy olyan pasi kocsijába akit nem is nagyon ismertem, és össze vissza kocsikáztunk tök sötét helyekre. Aztán kiderült, hogy fegyver van nála. De nem tudom akarta- e használni, vagy ilyesmi, de mindenesetre már olyanok jártak a fejembe, hogy majd mit szólnak a szüleim ha megtalálják a holttestem. Szerencsére hazavitt minden probléma nélkül.

23/L

Hát nekem netes a leg félelmetesebb élményem:

WÉWÉWÉ.Killerjo.net

Egyszer a haverokkal bicajoztunk, és egy hosszú dombon mentünk le rohadt gyorsan. A végén egy kanyar volt, és amikor kanyarodtam volna, a kormány elfordult, de a kerék nem..-.-" Szóval megrántottam mégegyszer, amikor végre sikerült. Magyarul a kormány 180 fokban elvolt fordulva.

A másik, amikor nyiregyházára mentünk osztálykirándulásra (rohadt ofő remek helyekre visz minket..), azon belül is ilyen isten háta mögötti erdőkbe. A táborunkban rajtunk kívül csak cigány volt. 11 évesek voltak, és a csajoknak a késeikkel villogtak. Annyira bedühödtünk, hogy alig vártuk hogy az egyik belekössön valakibe. Vérengzés lett volna. De aztán kiröhögtük őket, mert kezeslábas pizsamában szaladgálzak :D

Hirtelenjében három ilyen jut eszembe.

Egyszer a kisebbség a legkülönbözőbb eszközökkel felfegyverkezve körbe állt, - így nyomatékosítva, hogy nem kívánatos személy vagyok a környéken. Konyhakés, székláb, husángok, botok, húsklopfoló,... Szerintem még tangóharmonika, meg harangláb is volt náluk... Megúsztam!

A másik kettő inkább megborzongató!

Idegen repülő tárgyakról van szó.

Katonai objektumban teljesítettem szolgálatot - még a Varsói Szerződés érájában - egy föld alatti objektumban. Az ország másik részén található egyik objektumból oda szóltak nekünk, hogy érdekes dolgot látnak az égbolton, - mi is látjuk-e... Feltódultunk a felszínre és láttuk bizony. Az Északi Sarkcsillagnál többször nagyobb, vakítóan fényes, egy helyben - hangtalanul - lebegő valami volt az égbolton. Nem mellékes, hogy légtérellenőrző objektumban szolgáltam, - ennyi ember - egy időben - "nem bódul be".

A másik esetkor belém fagyott még a kula is!

Éjszaka a váltáskor nyugodtan kullogtam - az előbb említett szolgálati helyemen - a pihenő helység felé eléggé - "leharcolt" állapotomban.

Benyitottam a helységbe és AZONNAL MAGAMHOZ TÉRTEM:

A pihenő ablakkal szemben (!) egy, a lemenő nap korongjánál többször nagyobb, vöröses árnyalatú, korong alakú tárgy lebegett - éjjel negyed háromkor!

Mondanom sem kell, hogy nem egyedül észleltem a jelenséget, - és személy szerint elborzadtam. Nem annyira félelem lett rajtam úrrá, mint izgatott feszültség, mert nem tudtam, hogy az a "valami" ártani akar e nekünk, vagy milyen okból van ott... Meddig lesz ott? -Ilyesmik...

Aztán a másodperc töredéke alatt "semmivé lett", - eltűnt... Pihenés nem volt reggelig.