Melyik influencerben csalódtatok a leginkább ?

Dancsó Peti🤷‍♀️

Most már csak a hírneve számít neki sztem. Régen vicces és tök jó videókat csinált. Ma már egy videóját nem tudnám végig nézni.

Túl erőltetettnek gondolom ezt az egészet már.

Kárpáti Rebeka - Régen egy kedves személyiségű, aranyos egyetemista lány volt, szimpatikusnak tartottam, és a videóit is szerettem.

Mára viszont teljesen eladta magát, az Insta posztjainak a 98%-a fizetett hirdetésekből és szponzorációkból áll.

Akkor ásta el magát a szememben, amikor beállt egy pár éve nyomatott KAMU modellügynökséghez, ahol gyanútlan fiatalok szüleit etették be és húzták le vastagon pénzzel, holott pár évvel ezelőtt az egyik videójában még óva intette a követőit ezektől a komolytalan, fizetős bagázsoktól, aztán pont ő lett az egyik ilyen mintapélda reklámarca és mentora, és gondolom, a vaskos bevételből ő is részesült.

De volt még pár ilyen húzása.

Sajnos a pénz mindenkit megváltoztat. Idővel eltűnnek azok a tartalmak, amiért követni kezdted őket és csak az üres reklám marad.

Én Pamkutyáékban csalódtam.

Szerintem Dancsó mindig is ugyanilyen kártékony gúnyolódást tolt, mint most. Csak már nem filmekkel műveli, hanem más csatornák és tévé műsorok rovására csinálja, nem nagy filmstúdiók alkotásaival.

Az pedig mindig is irtó káros hatása volt, hogy ezzel a stílussal elfogadottá teszi a fiatalokra amúgy is jellemző gúnyolódást, egymás csúfolását, bántását.

#9: Azért én tennék különbségeket. Ha valaki profi – értsd: ez a szakmája, fizetést is kap a munkájáért – és egy olyan széles körnek szánt produktumot tesz le az asztalra, ami pocsék, ott helye van a kritikának. Ebben az esetben – ha a kritika amúgy tényleg jogos – a gúny, az irónia, a paródia is rendjén van, még érdekesebbé is teheti a kritikát. Dancsó Péter ezt jól, kreatívan, szórakoztatóan csinálta. Ez egy teljesen legitim dolog számomra. Önmagában a kritikának fontos szerepe van, ahhoz, hogy az ember kialakítson magában egy ízlést, ahhoz nem csak a jót, hanem a rosszat is meg kell tapasztalni, és felismerni, hogy a rossz az miért rossz. Még az sem feltétlenül gond, ha egy csatorna csak a jó vagy csak a rossz részét emeli ki, hiszen az ember nem csak egy csatornát néz.

Viszont egészen más tészta, ha egy amatőr nem túl széles körnek szánt produktumát értékeli az ember. Ott is helye lehet a kritikának, de a gúnyt, parodizálást már nem érzem helyénvalónak. A kritikát is a jogos minőségi elvárásokhoz kell kötni. Egészen mást vár el az ember mondjuk egy amatőr táncegyüttessel, akik elvileg évekig tanulnak, gyakorolnak heti 4–6–8 órában, így kvázi egy profi minőség várható el tőlük, mást vár el az ember egy heti 1 órás szakkörön részt vevő csapattól, meg mást vár el egy adott eseményre valamiféle produktumot 1 hónap alatt összehozó csapattól.

Aztán megint más tészta, mikor nem is egy produktumot, hanem embereket kritizál valaki, hogy hogyan néz ki, hogy áll a haj, hogyan beszél. Ezt már nem tartom legitimnek, pontosabban nem tartom nem csak helyesnek de elfogadhatónak sem. Pláne ha az illető nem a kinézetéért, vagy a szép beszédjéért kerül reflektorfénybe. Oké, egy modelltől elvárható, hogy jól nézzen ki, egy előadótól meg az, hogy érthetően beszéljen, de ott ugye ez egyben a produktum is, a kritika így a produktumon keresztül kritizálja az embert. De egy előadón azt kritizálni, hogy elállnak-e a fülei, az közvetlenül kritizálja a kinézetet, a produktumhoz nem kötődő módon.

Tehát nem önmagában a kritikával, vagy annak a szarkasztikus, gúnyos, parodizáló jellegével van a gond, hanem mindezeknek a tárgyával (meg a minőségével is amúgy).