Olyan kerdesem lenne,hogy ti hogy javitotok az onbizalmatokon? Mert nekem peldaul semmi nincs mar,konkretan tukorbe se akarok mar nezni. Ti mit tudtok javasolni ez ellen?

Szerintem menj el aktfotózásra! Állítólag növeli az önbizalmat!

Nőknél az aktfotózás kimondottan alkalmas az önbizalom erősítésére, a nőiesség elfogadására és „megünneplésére”.

[link]

Szia,

nagyon klisésnek fog tűnni, de nem fogja megoldani az önbizalom problémáidat a fogyás :(

Nem túl hasznos, tudom, én 15 körüli kilóval vagyok több, mint amennyi jó lenne nekem, illetve amennyi szeretnék lenni.

De tényleg nem tudod beleutálni magad abba, hogy szeresd magad. Az étkezés, mozgás részei az életednek, emberi dolgok, mindig ott lesznek, nem szabad moralitást kötni hozzájuk, nem is ad motivációt, hogyha bűnöztem/jól csináltam mentalitásba vagy (mondjuk, ha érzelmi evő vagy, mint sokan, akkor hajlamos vagy enni, ha szarul vagy, utána persze szarul érzed magad emiatt..érted, mire akarok kilyukadni). Nem azt mondom, hogy ne akarj fogyni, de egészséges mentalitást próbálj mindenképpen tartani közben. Változtatni akarsz, de attól még nem "rossz" most a tested, és nem kell azzal vezekelned a kinézeted miatt, hogy utálod.

Az is jó, ha addig eljutsz, hogy nagyjából kibékülj a testeddel, ne utáld, nem kell rögtön szeretni, de mégis életben tart, és mások testével kapcsolatban szinte sose vagyunk ilyen kegyetlenek.

Ha van rá lehetőséged, jó dietetikus kéne, aki lelkileg is támogat, a te céljaidat, testedet és igényeidet tartja szem előtt, nem csak azt, hogy ennyi centi-ennyi kiló. Illetve pszichológus esetleg. Ajánlom "Az éhes lélek gyógyítása" c. könyvet és hasonlókat.

Na oké :) Nem fogyás témájú önbizalom:

Nekem viccen kívül sokat segített a szelfi készítés. Nem kell kirakni, szerkeszteni, pózolni, csak látszódjon benne maga a személyiséged, ne gondolkozz rajta túl sokat. Először nekem is ijesztő volt, de már nem is feladat, hanem reflex, szokás, öröm. Csináltam egy szelfit egy szokatlanul nagy cukkinivel, egyet az újonnan kötött sálamban, egyet, miután, belefröccsent a fokhagyma a szemembe (nem ajánlom), és párszor, amikor olyan ruha volt rajtam, amilyet szeretek, vagy épp jól állt a hajam magától és örültem. Érted. És ezeket mind imádom, mert hülyeségek és mert én vagyok, emberi.

Nagyjából idetartozó: naplóírás, kreatív önkifejezés is nagyon sokat segít, hogy megismerd és ne utáld önmagad lelkileg se.

Próbálj egy hobbit találni, amiben örömödet leled, nem kell a legjobbnak lenned.

Haladó tipp: próbáld meg észrevenni, mikor önutáló kifejezéseket használsz, próbáld kevesebbet csinálni.

Haladó tipp: nem mindenkinek van igaza, aki eligazít, hogy milyennek kéne lenned vagy hogy kéne csinálnod dolgokat. Persze megfontolhatod a tanácsokat, de olyan emberekre érdemes csak hallgatni igazából, akik amúgy is szeretnek és elfogadnak, akármilyen vagy, akármit csinálsz végül.

NAGYON haladó tipp: ha valakitől dicséretet kapsz, gondolkozz el rajta, hogy lehet, hogy őszinte. Próbáld meg elfogadni.

Bocsi a kisregényért, de én is ezekben vagyok régóta és szerintem nagyon fontos :) Illetve pont ezért ezek saját tapasztalatok saját problémákra, de remélem, van közte, ami segít.

Sajnos az önbizalom nem külsőségektől megy le, hanem vagy kialakul gyerekkorban vagy nem. Ha nem, akkor semmilyen felnőttkori mágia nem építi fel, lehetsz akármilyen top alkatú vagy az életpályádon sikeres ember.

Pszichoterápia, több év önismereti meló tud ezen segíteni. Gondolkodással, "pozitív gondolkodással", agyi úton lehetetlenség megoldani, mert mélyen, érzelmi szinten gyökerezik. Ezért kell hozzá vezető, aki tudja, hol kell keresni a dolgokat, lát kívülről.

Délig csak gyümi vagy zöldség. Déltől 18 ig bármi de csak módjával. 18 után semmi vagy max zöldség-gyümi...

2 hónap alatt le fog menni.