Magyarországon csak esküvői fotózásból lehet megélni,más fotózási fajtából nem?

hogy mire van igény (elméletben) és hogy mi az, amiért ténylegesen hajlandó is valaki pénzt adni NAGYON eltérő dolgok. természetesen nem csak az esküvőben vannak üzleti lehetőségek, hanem szinte bármiben. de ahogy már korábban is elhangzott: nem az a lényeg, hogy mit csinál az ember, hanem hol és hogyan találja meg hozzá azt az ügyfélkört, aki tud és akar is fizetni érte.

esküvő fotósként sem elég annyi, hogy kiírod, hogy esküvőfotós vagy és dőlnek a jól fizető megrendelések. ebbe épp úgy belebukik nagyon sok fotós, mint bármi másba. ez sem a területtől függ, hanem hogy ki hogyan csinálja.

Az esküvőfotósok jó része is csak úgy csinál, mintha marha jól menne nekik az üzlet. A többségnek ott sem sikerül komoly pénzért dolgoznia. Akinek nincs jobb érve, hogy miért vele dolgozzanak, az általában próbál mindenki másnak aláígérni, vagy akár ingyen is elvállalni mindent, hogy "betörjön" a piacra és lássák, hogy neki milyen sok megélhetése van, csak épp kevesebb bevételt termel vele, mint amennyibe kerül neki a munka.

Az ilyeneknek csak reménykednek benne, hogy ha elég sokáig csinálják olcsón/ingyen, akkor majd egyszer csak valamitől varázsütésre felértékelődik majd a munkájuk. De arról lövésük sincs, hogy ez mikor és mitől következne vajon be - főleg, ha közben a piacon minden potenciális ügyfelet rászoktatnak, hogy ingyen/olcsón is meg lehet kapni bármit, amiért eddig rendesen kellett fizetni.

A fotósok túlnyomó többsége ma csak másodállásban fotózik (azokról az ifjú titánokról nem is beszélve, akiket még a szülők tartanak el). A főállás/szülők biztosítják számukra a megélhetést, meg a drága felszerelést, így megengedhetik maguknak, hogy ne a fotózásból kelljen valódi bevételt termelni és tényleges megélhetést biztosítani. A főállás mellett meg tudnak a szabadidejükben hobbiként költeni rá, hogy úgy csináljanak, mintha megélnének a fotózásból, miközben nem így van.

Persze az igazi fotósok nem így vannak vele, ők kénytelenek a fotós munkájukból megélni. A tényleg sikeresebbeknek össze is jön. De ők egyre kevesebben vannak és a legkimagaslóbbakat leszámítva egyre nehezebb a dolguk az olcsó Jánosokkal folytatott árversenyben.

Ahogyan nagyon sok más területen is történik, az árverseny mindenkinek csökkenti az üzletét. Akiknek sikerül annyira magasra pozícionálniuk a szolgáltatásaikat, hogy kellően tehetős és az általuk nyújtott minőségre igényes, az ő személyükhöz ragaszkodó ügyfélkört tudjanak megcélozni, azoknak ezzel nincs gondja, mert az árverseny felett állnak. Az ő vevőik nem kérdőjelezik meg az áraikat, nem garasoskodnak. Aki igen, az meg nem az ő vevőjük. Amíg kellően sokan maradnak, addig nekik nincs miért aggódniuk miatta. Akik ezt a szintet nem tudják elérni, azok vannak nagy gondban, mert ők csak az áraikkal tudják eladni magukat és az árversenyben szükségszerűen alul maradnak a tömeges kínálatban.