Azt mondják, hogy ha beleéljük magunkat valamibe, akkor az nem fogok megtörténni. De mi van akkor ha?

Igen, azt mondják – ez a vonzás „törvénye” –, de ez így ebben a formában hülyeség. Hiába éled bele akármennyire magad abba, hogy Nobel-díjat kapsz, ha nem tanulsz, nem végzel kutatást éveken keresztül, akkor beleélés ide vagy oda, nem fogsz Nobel-díjat kapni.

Az kétségtelen, hogy a cél elérésének átélése – olyan cél esetén, ami nem kis részben a te döntéseidtől, tetteidtől függ – segít a kitartás, az akaraterő megőrzésében, megerősítésében. Ha bizonyos vagy a cél elérésében, az hozzásegít az akadályok leküzdéséhez, a problémákon való felülkerekedéshez. De az, hogy beleéled magad az csak a dolog egyik fele, a másik fele az, hogy meghozod a szükséges erőfeszítéseket, megteszed azt, ami hozzásegít a cél eléréséhez.

Egy csomó filozófiai irányzatban megjelenik ez a gondolat, és ezt csupaszítja le és forgatja ki az, amit a vonzás törvényének neveznek, nem hogy megerősítve a helyes elhatározások, döntések, cselekedetek fontosságát, hanem egyenesen feleslegesnek, szükségtelennek minősítve azokat.