Életemben először elbizonytalanodtam. Bánnám, ha így érne véget a barátságunk, de nem tudom, mit kellene tennem. Szerintetek?

Sziasztok!

Van egy osztálytársam, aki év eleje óta jó barátnőm volt. Csak sajnos szereti magát sajnáltatni, panaszkodni, de szeritnem csak azért, hogy figyeljenek rá. Minden helyzetbe belemagyarázza, hogy neki ez milyen rossz, és akkor is "depizik", amikor semmi oka rá. Elkezdte magát vagdosni (vagyis karcolgatni körzővel), de azt is úgy... hogy véletlenül se lehessen nem észrevenni. Szóval egy kicsit szánalmas... De akkor is nagyon jó barátnők voltunk, mert egyébként jófej, kedves lány, soha senkinek nem árt feleslegesen, őszinte. Nevezzük őt most XY-nak.

Tanév végén kezdődtek a problémák. Voltak kisebb veszekedések, komolytalanságok, amik miatt persze XY rögtön megbántódott, és elvonult. Az osztályból pár lány (felszínes libák, értelmi szint alulról verdesi a nullát) kezdte vigasztalni, pár perccel később pedig ránkrontottak... Jöttek minden hülyeséggel, hogy most XY miattunk sír, meg hogy mi milyen csúnyákat mondtunk neki (megjegyzés: semmi bántót nem mondtunk neki).

A lényeg: az osztály 70%-a ellenünk fordult, tudjátok, a "menők". :') Ez különösebben nem is érdekel.

Kihasználták XY-t, csak arra kellett nekik, hogy háborút szítsanak, aztán eldobták. De mi is XY ellen fordultunk. Tudom, hogy ő nem mondott rosszat rólunk, vagyis az igazi barátairól, csak kiforgatták a szavait, de nem bocsátottuk meg neki. Sőt... Én különösen szemét voltam vele, amikor elkezdett próbálkozni egyik barátnőnknél, én rögtön elküldtem a francba (szinte szó szerint). Utána csak nyáron próbált msn-en bocsánatot kérni, de akkor is nagyon csúnyán elküldtem, beszólogattam neki.

Eddig azt hittem, jól tettem, de aztán eszembe jutott valami: ha most meghalna, vagy én meghalnék, nagyon de nagyon bánnám, hogy így alakult. Pár perc alatt arra jutottam, hogy egyértelműen meg kell neki bocsátani, és én is elnézést kérhetek azok miatt, amiket mondtam. Nagyon szép pár perc volt, annyira tisztán láttam a választ, tudtam, mi a helyes.

De elmúlt ez az érzés. Akkor úgy éreztem, hogy tényleg szeretem, és igaz barát, de utána meg már nem értettem, hogy gondolhattam ezt.

Az osztály nem érdekel, csak ő... Vagy ő se.

Szerintetek érdemes lenne elölről kezdeni?

Vagy bocsássunk meg neki, de ne legyünk olyan jóban, mint rég?

Vagy egyáltalán ne engedjek az irányába?

Halgassak magamra, amikor azt éreztem, hogy bocsássak meg neki, és legyen úgy, mint régen?

Nem tudom... Az osztály menői örülnének neki szerintem, ha sikerülne engem és barátaimat elválasztani egymástól. Nekik ilyesmi kell az örömükhöz, "kicsit" gyerekes és szánalomra méltó. De tényleg nem tudom. Eddig mindig tudtam, mi a helyes, de most a leghalványabb fogalmam sincs az egészről.

Tudom, hogy hosszú, és kicsit értelmetlen... :) Bocsi!

15L