Ha két ember együtt szenved hajótörést egy sziklazátonyon, és semmi esélyük táplálékhoz jutni, melyiknek van több értelme: ha elkezdik fokozatosan egymást fölenni, vagy ha mindenki a saját testéből harap ki darabokat?

Értelmetlen mindkettő, mert akkor hamarabb halnak meg.

Ha már enni akarnak, akkor az egyiknek kell megenni a másikat.

És ha az egyikük megeszi a másikat? Az sem garancia arra, hogy meddig kell még kibírnia utána. Nehezen tudom elhinni, hogy ahova "kikötöttek", kiúsztak s a többi, még halakat, vagy kagylókat ne tudnának enni. Igaz, egyoldalú étkezés, de legalább kaja.

A válasz a kérdésedre: egyiknek sincs értelme.

Az csak az Odaát / Supernaturalban van, hogy a szerelmesek az Éhség (mint az apokalipszis lovasa) hatására egymást eszik fel, vagy a leviatánoknál (magyar becenevén Csámcsogók) működik, hogy a hibát büntetve a főnök a hibázó beosztottját saját magával etette fel.