Jogos volt a visszavágás? Nem volt ez azért picit túlzás?
20-as éveimben járó nő vagyok és elég nagy ellenszenvvel viseltetünk egymás iránt a 45-48 év körüli szomszéd nővel. Legalábbis az a benyomásom, hogy ki nem állhat, mert mindig homlokráncolva, szájhúzva méregetett és egy idő után már én is így csináltam felé.
Nem olyan rég a barátnőimmel kinn ácsorogtunk és a füle hallatára kinevettük a szolid ruházatát meg azt mondtuk, biztos ő a környék szépe.
Akkor ott nem mondott és nem is csinált semmit és elismerem, hogy nagyon görény voltam, de! Tegnap jövök haza és tíz lépésre a háztól megálltam cipőt kötni a járdán. Hallom, hogy jön valaki, de nem törődtem vele, hát erre a nő volt az, odahajol hozzám és azt súgja, "legközelebb vegyél fel egy magasabb derekú farmert édesem, mert nem túl guszta látvány, ahogy kilátszik a kis popód." és mellé még meg is cirógatta a csupasz derekamat! Szóhoz sem jutottam! A nő kaján vigyorral pipiskedve elvonult én meg vörös fejjel igyekeztem be a házba!
Szóval mit gondoltok? Még egyszer mondom, elismerem, hogy szemét voltam, de ez nem volt mégis sok? És szerintetek lépjek valamit? Mit csináljak? Vagy ne csináljak semmit? Hogyan tovább?
Na erre varrjatok gombot!
Tegnap este átmentem hozzá egy tábla csokival bocsánatot kérni és megpróbálni barátkozni.
Mérgesen ledorongol, erre én azt mondtam, akkor pofozzál fel! Nagy lével meg is indult felém, azt hittem tényleg megagyal, de ehelyett magához ölelt és azt mondta, csak viccelt, látni akarta még egyszer a ledöbbent arckifejezésemet és hogy a bocsánatkérésemmel óriásit nőttem a szemében és a szívében. Nekem meg kiszaladt a számon, hogy nem lehetnénk esetleg barátok?
Felbontottuk a csokit és közben kiderült, hogy egyfelől csakugyan ellenszevesnek talált, mert az arcom emlékeztette egy régi rossz ismerősére, de ugyanakkor szimpatikusnak is talált, a "hetyke csitri" stílusom ellenére is, ahogy ő mondta, de nem tudta, hogyan viszonyuljon, hogyan közeledjen hozzám. Így én is elmondtam, hogy a beszólásom meg pont emiatt jött, mert engem meg idegesített az ő látszólagos ellenszenvező, mogorva, lenéző hozzáállása, a negatív kisugárzása.
Rettenetesen zavarban voltam, de a végén már együtt nevettünk és felajánlotta, hogy mi lenne ha csinálnánk közös programokat és többet beszélgetnénk. Felajánlotta, hogy esetleg főzzünk együtt ha én is szeretek főzni, vagy menjünk sétálni a parkba, vagy bármerre, akár esetleg igazi csajok módjára "dúljuk fel" a ruhaboltokat. Kacsintva azt mondta, néznénk nekem egy kevésbé fenékvillantós nadrágot! Ha! Mondom neki, mi lenne ha ő öltözne kicsit kevésbé konzervatívan? Erre nagyot nevetett és azt mondja, bizony meg fogok lepődni, de tud ő is "vagányabbul" öltözni, csak általában nem érzi szükségét. De mindenesetre kezet ráztunk, megegyeztünk egy kellemes sétában is és egy "csajos" napban is és vidáman, sőt! Puszi-puszival búcsúztunk el!
Még egyszer bocsánatot kértem tőle, ő pedig azt mondta, vegyük úgy, hogy az volt a mi izgalmas, élménydús barátságunk kezdete.
Ehhez a fordulathoz mit szóltok?
válasza:Semmit. Szinte normális reakció. A mai világban, amikor az emberi kapcsolatok egyre inkább kihűlnek, mindenkiben megvan a vágy a jó viszonyra a környezetével, de ezt egyre nehezebb elérni, köszönhetően a társadalom, a média, a politika megosztó, uszító hangnemének.
Inkább az a kérdés, hogy te miért vagy ennyire meglepődve azon, hogy a szomszédod egy rendes ember, és nem egy buta csipa, ahogy azt te mindig gondoltad... Neked kéne elgondolkodnod azon, hogy miért lepődsz meg ennyire egy bocsánatkérés hatásán, hogy miért nem vagy - huszonakárhány éved ellenére - tisztában az őszinteség, a megbánás jelentőségével.
válasza:> Ehhez a fordulathoz mit szóltok?
Nos, akkor a legpozitívabb fejlemény történt meg. A legtöbbször ritkán ennyire gyors a siker. Ahogy a bocsánatkéréshez is erő és bátorság kell, ugyanúgy a megbocsátáshoz is. Ha az ember egyszer már kardot és pajzsot ragadott, akkor hiába ereszti le, a másikban még ott fog motoszkálni a gondolat, hogy azt a kardot és pajzsot vissza is lehet venni.
Nehéz leengedni a kardot, ha a másik karddal a kezében áll szemben. De ugyanilyen nehéz viszonozni a kard leengedését. Viszont akármennyire nehéz, ez a feltétele a békének. A legtöbb esetben egy bocsánatkérés rövidtávon csak kicsit enyhít a helyzeten, de onnantól a másikban elkezd folyni egy belső vívódás: „De hát megsértett… De hát bocsánatot kért… De hát mégiscsak megsértett… De mégiscsak bocsánatot kért…” Sokszor a tényleges megbocsátáshoz idő kell, esetleg még néhány gesztus.
Hogy végül mégiscsak bocsánatot kértél, azért elismerésem. Szintén elismerésem a másik nőnek, aki ennyire elfogadó módon viszonyult a bocsánatkérésedre.
Úgy általában a legtöbb különösebb tét nélküli konfliktus abból fakad, hogy az emberek nem ismerik egymást, félreértik egymást, nem kommunikálnak. Egy szimpla beszélgetés, de még egy visszafogott, érveken és nézőpontok kifejtésén alapuló vita is oldja a legtöbb konfliktust. Csak hát néha egyszerűbbnek tűnik „visszavágni” és harcolni, mint megállni és megbeszélni a dolgokat.
válasza:Na kibékült a fiatal ribi a vénebb ribivel ez aranyos...
Amúgy viccen kívül tényleg az, amikor elolvastam a leírásod meg pár komit már készültem írni, hogy tuti nincs egy ilyen embernek érzelmi intelligenciája, bátorsága bocsánatkérésre. Írni akartam, hogy inkább üzenetben valahogy, de nagyon meglepődtem hogy megmerted szemtől szemben tényleg!! Ügyi :) Legyél máskor is ilyen. Ja, éd akinek rossz az szeme az ha jól akar látni messzebbre akkor ráncolja a homlokát.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!