Hogyan oldottátok meg a családi dolgokat (családi szerepek, munka, költözés stb), ahol valamelyik fél külföldön dolgozik?

Ami probléma, mely a kérdésemet ihlette, a következő:

A párom külföldre kényszerült menni dolgozni. Az úticél az esetek többségében Németország és Hollandia és mi pedig a román határ mellett lakunk. Gondolkoztam azon, hogy külföldön kéne munkát vállalnom, amikor letelik a GYES, és a tanfolyamot, amit végzek, is befejezném. Viszont gondolom anyukák munkavállalása is hasonló külföldön, mint otthon, tehát a legkézenfekvőbb munkaidő az, amikor a gyerek óvodában vagy iskolában van, azaz 8-16 óráig. Mivel én gyógyszertári asszisztens képzésre járok, amivel munkát vállalni itthon ebben az időintervallumban megoldható is lenne, de külföldön korlátozott szintű, és ráadásul angol nyelvtudással ebben a szakmában elhelyezkedni az esélyeim egyenlőek a nullával, egyéb munkát meg nem tudom, hogy kapnék-e (nem vagyok ebben jártas, akinek vannak ismeretei ezügyben, esetleg édesanyák külföldön, tanácsokat szívesen olvasok), még itthon sem, nem hogy egy idegen országban. Gondoltam arra, hogy házat venni az osztrák határ mellett, ahol magyar oldalon el tudok én is helyezkedni, és a párom is el tud helyezkedni Ausztriában és haza tud járni bármikor. Eddig ez lenne a legjobb megoldás, viszont itt jön az, amire kíváncsi vagyok azoktól, akik hasonló cipőben jártak, mint én.

Ti, akik szintén emiatt költöztetek az osztrák határ mellé, hogy vettetek házat? Valamennyit összegyűjtöttetek, a többit hitelben felvettétek, törlesztettétek valameddig, majd amikor a külföldi munkából összegyűlt a fennmaradó összeg, akkor végtörlesztettétek a hitelt? És volt folyamatos közeli külföldi munka apának, gyerekbarát munkahely anyának, kifizetett ház stb? Mert a legnagyobb problémánk az, hogy mi nagyon ragaszkodunk egymáshoz, és nem hiszem, hogy évekig bírjuk ezt csinálni, mire egy ház ára készpénzben összegyűlik, főleg úgy, hogy mivel előző házasságából van 2 gyermeke is, őket is valamennyivel szeretné segíteni. Félek, hogy a kicsink is megsínyli, hiszen lassan elkezdi felfogni. Én is nagyon nehezen viselem, pedig én meg tudom érteni, de egy gyermek még nem. Gondolom nem csak én sürgetném ennyire a dolgot, hanem más, otthon maradt feleségek is mihamarabbi megoldásokat kerestek.

Szeretnék kérni tapasztalatokat olyanoktól, akik átélték ezt már! Nem kérek bántást, okoskodást, kérlek, ha nem tudsz érdemben hozzászólni, inkább menj tovább és ne trollkodj.