Estetek már el sok ember előtt? Meséljetek

> Én és rajtam kívül két lány az almáskosárban kötöttünk ki. Úgy éreztem, hogy talán nem tűnt fel a közönségnek, mivel egy kisebb tömeg volt előttem a színpadon, de pechemre épp ekkor jött az a rész, mikor az összes táncos kimegy a színpad szélére és ketté nyílik a tömeg.

Na ezt még el lehetne adni úgy, mintha szándékos lett volna, a koreográfia része.

De akkor még pár sztori, még ha kicsit offtopic is.

Egy másik táncegyüttes lépett fel. A színpadot nem tudok ki tervezte, de a színpad mögött volt egy függöny, a színpad hátsó vége és a függöny között meg kb. 1 méter távolság. Egy pár szépen le is esett a színpad hátuljánál. Mondjuk az látványos volt.

Volt olyan is, hogy hárman lettünk volna a színpadon. De némi kavarc miatt nem tudtam időre átöltözni. Szerencsére az első percben csak állni kellett a színpadon, és nézi, hogy a másik szólót táncol. Hát kicsit késve értem be, és az ingujjam még nem is volt begombolva. Úgyhogy szépen, teátrálisan a színpad közepén gomboltam be az ingujjamat.

Az is vicces volt, mikor egy fellépésen a színpad ilyen 2*1,5 méteres elemekből volt összetákolva, és nem voltak egymáshoz rögzítve. Szépen távolodtak is el a részek egymástól. Épp lányok voltak a színpadon, és volt egy rész a koreográfiában, mikor mindenki egyszerre ugrott fel. Mi meg fiúk „háromra” löktük vissza a színpadelemeket a helyükre.

Az is vicces volt, mikor az egyik srác egy kalotaszegi legényes szólót nyomott. Csak az első mozdulatnál megcsúszott. Nem esett el, csak félig térdelő pózba esett. Aztán felpattant és folytatta a figurát. A vicces az volt ebben, hogy az összes laikusnak az volt a benyomása, hogy tényleg megcsúszott. Viszont az összes táncos néző meg azt kérdezte, hogy hol láttuk ezt a figurát.

De a legkellemetlenebb élményem az volt, mikor szólóban forgattam a botot a színpadon, és ott, egyedül állva a színpadon, nyílt színen tökön vágtam magam a bottal. Nem is a szituáció volt a kellemetlen, hanem a fizika érzés, mert hát ugye mégsem lehet a színpadon szenvedni, folytatni kellett a botolást. De az az igazság, hogy ezt sem éreztem annyira cikinek, kívülről bár látszott, mások is inkább viccesnek, mint cikinek ítélték meg a helyzetet.

Igen, estem már el sok ember előtt. Híd alatt lévő villamos megállóban álló villamoshoz rohantam, és akkorát estem az egyik ott felejtett kőbe (padkakő), mint az ólajtó, és még a híd miatt az egész visszhangzott is.

Az érdekes az volt, hogy a villamos vezető megvárta, amííg felállok, tehát látta, hogy nem esett különösebb bajom, de nem várta meg, hogy fel is szálljak a járművére.

Nem ez volt az egyetlen eset, de jelenleg, csak ez jutott az eszembe.