Ki az igazi rocker? (Bővebb kifejtés lent. )

Szubjektív véleményem szerint, igazi rockerek már nincsenek, avagy nagyon kevés van.

Ennek az egyik oka az, hogy a rockzene elvesztette azt a varázsát, ami megvolt a 70-es és a 80-as években. Nem az aktualitását, hanem...hmm...megváltoztak az emberek. Azok, akik akkor játszották, kiöregedtek. Nincs már meg az a tűz, az az érzés, akik akkor elhitték, hogy egy koncert megváltoztathatja a világot.

Mert akkor minden koncertet úgy nyomtak le, hogy az fogja megváltoztatni a világot!

Persze, akkor is volt bent üzlet, meg miegyéb, viszont mostanra már majdnem teljesen beszippantották a médiát.

Tehát...min gondolkoznak a rockerek. Ez egy kicsit furcsán hangzik nekem, mintha valami külön állatfajról kérdeznél. :)

Amúgy legtöbbször mindig másról, és remélhetőleg nem arról, hogy kell villáskulccsal orrot túrni.

Ez az igazi rocker dolog pedig, általában azoknál szokott előjönni, akik divatok. A metálosoknál erre szokták mondani a trú metál arcot.

Tehát rockernek általában azt szokták nevezni, aki rockzenét hallgat, átérzi, s szereti, ellenben ennek nagyon sok dolga van. Mint például a rockerek egymás között.

Én oldschool mániás vagyok, nekem nem számít rockernek valaki, aki mondjuk mit tudom én, Green Dayt hallgat.

Ellenben egy Green Day fannak pedig én vagyok a hülye, hogy miért hallgatok olyan zenéket, amikről még sosem hallott.

Egyszóval, ez egy ördögi kör, ja és hivatalosan ugye, hogy magyarországra térjünk vissza, 80as évek.

A rockert és a metálost sem különböztetik meg manapság, holott erre élő példa ez.

Akkortájt rockerek voltak a Beatricések (nem punkok, rockerek!), tehát a szakadt gatya, kockás ing, stb, és a metálosok kegyetlenül megsértődtek volna, ha velük azonosították volna őket, mert ők metálosok voltak, _metál_ zenét hallgattak, ezáltal egy új generációt hoztak, akik már nem szakadt farmerban jártak, hanem bőrben, szegecsekkel stb.

Ez a határvonal mára már nagyon kezd elmosódni, de ezek bizonyára már régen voltak :)

Kérdező: én is rocker szülők gyermeke vagyok, bár nálunk inkább anyám az aki, és apám a nyugisabb ;)

Hogy viszonyulnak az élethez...hmm...

Ez különös. Szerintem mindenki máshogy, mivel itt nincs olyan divat, mint az EMO-soknál, vagy nem tudom.

Ki lehetne indulni a zene témájából, de az is ezerféle lehet.

Van persze érzelmes, szerelmes, stb, és van olyan, ami keményen szembe löki a társadalom kritikát, kitaszítottságot, antiszocialitást.

Aki rockzenét hallgat, valószínű valamennyire elszeparálja magát a társadalom átlagrétegétől, hiszen már a kezdetekor is ez volt a lényege. Bár manapság már minden második szembejövő rocker o.O

Segáz.

Szóval én így tudnám kategorizálni, bizonyos szintű elkülönülés, egyediség, vadság, s mégis érzelmesség. :)

Ez egy teljesen korrekt világnézet az én szemszögemből.

Remélhetőleg azt is írtam, amit próbáltam magyarázni...

Itt is vannak kivételek amúgy, van aki teljesen negatívan, már-már EMO módon látja a világot (:D), és van aki viszont teljesen jónak tartja közülünk.

Ez a természetes, alapjáraton nem alkotott két ugyanolyan embert a természet, tehát addig jó, ameddig nem lehet egy zenei stílus követőit egy kalitkába tenni. :)