Mitől van az az érzés, mintha figyelnének?

Lehet hogy figyelnek.

Üldözesi mániád van.

Akkor is paranoia. Csak gyakran el tudod terelni róla a figyelmedet.

Egyik pillanatról a másikra nem lehet levonni egy ilyen következtetést. Törvényszerű, hogy ha hétköznapjaidat meghatározott rend szerin éled, akkor alaptalan lehet egy ilyen meggyőződés, - azért, mert ugyanakkor, ugyanazt, ugyanott teszed és mivel az emberek többsége is így él, nem számít kirívó eseménynek, hogy időről-időre ismerős arcokkal futsz össze az utcán. Ekkor több kell ahhoz, hogy legyen alapja a következtetésednek. Más azonban a helyzet, ha hirtelen változtatsz a szokásaidon, - következetesen nem ugyanúgy, nem ugyanakkor, nem ugyanazt teszed meg és nem ugyanott, mégis maradnak az ismerős arcok. Ekkor megalapozottá erősödhet a felvetésed. Ugyanez a helyzet állhat elő akkor is, ha azt veszed észre, hogy olyan részletekről hoz tudomásodra valaki részleteket, amelyikről senkinek nem beszéltél. Ez a kettő együtt azért már alapos ok lehet arra, hogy az általad felvetett lehetőségre gondoljon bárki. Létezik olyan életérzés is, amelyet "dezsavő"-ként szoktak emlegetni, - ennek lényege az, hogy valami jelentőséggel nem bírónak tűnő dolgot cselekszel éppen és átvillan az agyadon, hogy ez egyszer már megtörtént veled - valahol és valamikor. Ez minden, magát normálisnak tartó emberrel megtörténik nap mint nap. Ilyenkor lehet azt észrevenni egy másik emberen - ha jó megfigyelő valaki, - hogy egy pillanatra kimerevedik és átszellemült lesz a tekintete.