Egy kétlevelű leveli béka tánca törte meg a hajnali csendet a tó partján?

Kormos cica megeszi a Földet, bekapja mint egy tablettát. Hamm.

Na szóval az lenne problémám hogy agymenésem van. De komolyan hogy lehet ezt megállítani?

Segítsetek mert a hév magával ragad, és miképpen az aranysárga búzamezők széltől való hajladozásai úgy fog engem is ráncigálni a szavak tengere és én csak tehetetlenül kapaszkodok majd.

MÁR ELKEZDŐDÖTT.

-Kopp-kopp

-Ki az?

-Én vagyok

-Oké, és mit akarsz?

-Téged.

-Saját magad akarod?

-Igen.

-Biztos?

-Igen.

-Nem azért mondom de te skizofrén vagy.

-Aha persze, de akkor te is!

-Én?

- Há mér, majd én?

- Na pattanj Palkó...

- Idióta vagy?

- Vigyázz mert nem tudod kivel beszélsz.

- Hát veled! Vagyis velem beszélek.

- Gratulálok, akkor ezek szerint én nem is létezek.

- Hát én te vagyok.

- He? Nem, mert nem tudod mire gondolok.

- De igen.

- Akkor mire gondolok?

- Arra hogy kussoljak el.

- Honnan tudtad?

- MONDOM HOGY ÉN VAGYOK TE.

- Akkor ha megölöm magam te is meghalsz.

- Igen.

- Akkor mit szólnál ha a fejemhez emelném ezt a pisztolyt?

- Úgysem teszed meg.

- Mit?

- Tudod te...

- Na, mit???

- AZT!

- Nem-e? Nem akarok veled élni. Egy másik valakivel bennem. Akkor inkább a halál!!!

- Könnyű beszélni.

- Na csak figyelj...

- Hé tedd le azt a szart....

- Nem, mondom hogy megteszem!

- JÓJÓJÓ! Hazudtam. Nem én vagyok te.

- Na tessék... Most akkor ki vagy?

- Hát... el se hinnéd ha elmondanám.

- Most szórakozol velem?

- Igen.

- BAZ.DMEG!

- Akkor ne mondjam el ki vagyok?

- DE MONDD EL!

- Jó. De nehéz lesz feldogoznod.

- Nem baj.

- Én egy icike-picike... BOGÁR vagyok a FÜLEDBEN!

- MICSODA? Valaki bogarat rakott a fülembe?!

- Hát úgy tűnik.

SEGÍTSETEK.