Szerintetek mennyire durva egy szerelmesverset küldeni egy lánynak, aki alig ismer?

Itt a mostanra felgyülemlett tucatnyi verscsokorból pár sor:

Mért szeretlek? nem tudom,

mindig Rólad álmodom;

forrong bennem, lángol vér,

ajkam csókot Tőled kér!

Próbáltam már sokszor futni

s gondolatban messze jutni...

Nyugtom nincsen, sosem lehet:

szívem csakis Téged szeret!

Lángba borul testem-lelkem,

csak Rád gondol fájó szívem;

s újra itt állsz, kacagsz, nevetsz,

gyöngyhajaddal játszva csevegsz...

Mért kell csókod? nagy talány,

tekinteted rám se néz!

Te vagy nékem az a lány,

kinek arca megigéz,

tested olyan szép látvány!

s elolvadok, mint a méz...

Menedékem csend s magány:

vigasztaló, áldó kéz.

Szépségednek nincsen mása:

semmiféle huncut lányka

utol Téged biz' nem érhet!

Fiú Nálad többet kérhet?

Túlhevülve képmásodtól,

egyszerű már verset írni:

könnyen száguld penna, toll

(sokkal jobb, mint fekve sírni).

Milyen csodás! olyan szép

e Rólad formált téves kép!

Rabja lettem egyszerűen

s szeretem most kényszerűen...

Kár, hogy csupán álomkép,

nem valódi, bármily szép:

forró vágy hajt, önző álom,

magammal ezt mért csinálom?

Reád nézve veszély vagyok,

innen futnod volna bölcs;

magányomban megmaradok...

táskát, ruhát, sapkát ölts:

fussál gyorsan, űz a fagy;

ne bántson, hisz oly szép vagy -

hagyjál engem, ne maradj,

búcsúcsókot, azt se adj!

Menj hát, vár Rád fényes jövő ...

(olvasok majd Csokonait:

összerakja széjjeleső,

fáradt lelkem darabjait.)

... látod? ott van, hív a fény -

ott, hol vár Rád más legény.