Miért vannak mostanában ilyen álmaim?

Sose volt jó gyerekkorom, oviban ignoráltak szellemnek néztek, szüleim akkoriban nem is igazán foglalkoztak velem néha játszottunk de akkor még nagyon kicsi voltam, ahogy kezdtem idősebb lenni már anyum elhanyagolt, csak apum játszott velem ha volt ideje, az oviban egyedül voltam mindig, 2ikos lettem egy másik suliban voltam ahol egy pletyka miatt mindenki utált szószerint, ott már nem próbálkoztam barátokat szerezni, hisz az elöző oviban hiába próbálkoztam csak egy szellem voltam, igy átment bennem olyan hogy itt is ez lenne, szóval bezárkóztam, az egész iskola bántott lelkileg, olyanokat mondtak rám ami nem volt igaz, mégis végül annyiszor annyian mondták elhittem, egy barátnőm se volt, mindegyik fake volt csak későn vettem észre, felsőben a fake friendjeim megváltoztak, hátat forditottak nekem és ismét egyedül voltam, de aztán egyik osztáytársam nyitottfelém, és végül azt hittem legjobb barátok leszünk, viszont ő se volt jobb, felsőben már durvább volt a dolog, féltem kimenni az udvarra, mert az egész iskola odajött és szavakkal dobálozott, ha elakartam menni, visszarángattak vagy követtek, a elvileges legjobb barátom pedig ezt csak nézte..és az a vicces, hogy mikor szünet volt, oda akartam emnni hozzá beszélgetni, ellökött vagy elsétált mivel nem akar beszélni, de másokkal szivesen beszélgetett, itt volt egy újabb töréspontom, 7ikben már bese jártam, féltem már bemenni, hisz egyszer olyannira eldurvult a dolog, hogy a saját osztály társaim a csuklomnál rángattak, bepánikoltam és elsirtam magamat, egyből elengettek (ezt mindezt azért mert kiakartam menni az öltőzőböl) és mielőtt letámadnátok, velük is próbáltam kijönni de hiába..szóval vissza a témához elkezdtem 7ikben lógni, ha be is mentem, olyan 2-3 óra múlva hazamentem egy hazugsággal, az ofőm mindig elengedett, ezért is szerettem, elkezdtem vagdosni magamat, mig a szüleim észrenem vették, 8ikban már teljesen érzéketlen lettem (emotionless) levegőnek néztem mindenkit, már alig vártam hogy elmehessek igy csak a tanulás érdekelt, ezután elkezdtem a 9iket volt egy gólyatábor avoa nem akartam menni, tudtam nem vagyok az a személy aki ott tudna barátokat keresni, és féltem másoktól, egy trauma volt az elmúlt éveim és mindezt kiskoromban, vizsont utolsó napon sikerült meglepetésre egyet összehozni nagyon boldog voltam, viszont egy év után vagyis most..folyamatosan veszekedtünk, mivel volt egy legjobb barátja általánsból és mióta idejött a mi sulinkba ejtve voltam, ez volt hónapokon át, emiatt már mókushoz is jártam, mivel annyira levoltam törve hogy öngyilkosságon is gondolkodtam stb, végül minden helyre jött..ismét boldog vagyok stb most pedig a témához...

mostanában gyakran vannak olyan álmaim amiben a múltam egy részre feljön..

volt olyan álmom is amiben kiugrok a 7ikről és csak zuhanok (és fizikailag is érzem ezt) viszont mielőtt becsapódnék minden elsötétül és felébredek.

Volt olyan is ahol kiugrok egy kocsi elé viszont mielőtt történne bármi is minden elsőtétül és felébredek,

És a mai álmomban férfit alkottam akinek volt egy terhes felesége, és egy nagy erdő közepén voltunk, egy tengder közelében, egy ember ránk támadt egy kalapáccsal, és a terhes nőt célozta meg, ekkor a férfi azaz én felkaptam szintén egy kalapácsot és mikor a gyilkos a nőn ült készülve megölni, fogtam fejbe csaptam és elkezdtem vele harcolni, és ütni a térd kalácsát mig elnem törik utána a fejét szétloccsantottam, és a tengerbe vetettem a testet...ezután ébredtem fel, viszont semmit se éreztem .-.

Volt olyan is ahol a volt osztálytársaimmal vagy azokkal végzek akiket utálok és semmi bűntudatom nem volt utána