Miért kell kiállni az erkélyre minden este 7és8 között tapsikolni?

Nem kell. De vannak, akik úgy érzik – függetlenül attól, hogy Olaszországban, vagy máshol élnek –, hogy ha mást nem is tudnak tenni a jelenlegi helyzetben, de tapssal ki tudják fejezni az egészségügyi dolgozók munkájának elismerését. Az egészségügyben dolgozók egy része meg valóban erőt, bátorságot, kitartást tud nyerni ebből az elismerésből. De sokan azok is kapnak némi lelkesültséget, annak az érzését, hogy ők továbbra is egy társadalom részei, akik tapsolnak. De ha te nem érzel se hálát, sem lelkesülést, akkor ne tapsolj!

Egyébként nálunkfele nincs tapsolás, eléggé messze esnek innen az egészségügyi intézmények. De ha lenne, valószínűleg én is csatlakoznék. Én becsülöm azt a keveset kereső ápolót, aki a kevés fizetéséért cserébe túlórázik, vagy túlórázni fog, miközben sokkal nagyobb rizikót vállal, mint egy átlagember. Pedig elmehetne árufeltöltőnek, az nem annyira veszélyes üzem mostanság, és lehet nem is keresne sokkal rosszabbul. Meg becsülöm azt a sokat kereső orvost is, aki szintén erőn felül dolgozik, pedig van annyi megtakarítása, hogy inkább felmondjon, és egy fél évig a megtakarításából éljen. Oké, még nálunk nem annyira durva a helyzet, de azért nem is olyan kényelmes az ő életük sem, mint „békeidőben”. Ha a tapsolók sokasága miatt csak egy orvos, nővér is egy nappal tovább bírja, akkor megérte. Nekem a tapsolás különösebben nem kerülne pénzbe, sem nagy fáradtságba, és szerintem tudnék az életembe pár percet erre szánni. Lehet még az én közérzetemen is javítana. És ha lehet választani, hogy egy tűzijátékot, egy koncertet, egy színdarabot, vagy az egészségügyi dolgozókat tapsoljam meg, akkor én úgy érzem, az utóbbiak érdemelték ki ezt leginkább.

Az extrovertált emberek hetek óta be vannak zárva és nem éri őket elég inger. Ezért produkálni kell magukat, hogy érezzék, valamit csinálnak.

Engem ez a tapsikolás inkább sötét időket idéz, mikor menni kellet felvonulni meg látványosan ünnepelni a tribünön ülőket, vagy ahogy manapság Észak Koreában a személyi kultuszt nyomják. Már csak egy kis rigmus kell a tapsolás alá, és mehet az "Éljen Viktor! Éljen a Párt!".

> Engem ez a tapsikolás inkább sötét időket idéz, mikor menni kellet felvonulni meg látványosan ünnepelni a tribünön ülőket, vagy ahogy manapság Észak Koreában a személyi kultuszt nyomják.

Van azért annyi különbség, hogy azt anno kötelező volt elbábozni akkor is, mikor nem belülről jött az igény erre. Ez meg nem kötelező. Ha valaki úgy érzi – és ez is valahol védhető, akceptálható álláspont –, hogy az orvosoknak, nővéreknek ez a dolga, ők maguk vállalták ezt, és ezért fizetjük őket, és ezen felül több extra elismerést nem érdemelnek, hát akkor nem tapsol. Senki nem fogja elővenni a nem tapsolókat, hogy „Kedves Kovács elvtárs, ön tegnap nem tapsolt 19:00-kor. Miért?”

> Már csak egy kis rigmus kell a tapsolás alá, és mehet az "Éljen Viktor! Éljen a Párt!".

Ebben is van különbség. Akik tapsolnak, nem Orbán Viktort tapsolják meg. Nem is a Fideszt. Nincs politikai tartalma. Az egészségügyi dolgozókat tapsolják meg, vagy nem tapsolják meg. Kormánypártiak is, ellenzékiek is, a politikával nem foglalkozó semlegesek is.