Teljesen elveszve érzem magam! Hogyan tovább? Többi lent.

Úgy érzem hogy csak kihasználják a jóindulatomat segítő készségemet!Elvesztettem egy nagyon fontos embert számomra a legjobb barátomat!(nem halt meg)Összezördültünk ,hónapok óta nem beszélünk én próbálkoztam volna,de rájöttem ,ha neki jobb így ,akkor nem zavarom ,nem erőltetem rá magam..azóta csak sírok, munkába temetkezek és a többi!Na és a pasik!:S:SNem tudom miért ,de aki közeledik felém el is űzöm!Pedig szeretném ha lenne valaki mellettem ,volt már kapcsolatom de nem hosszú!Elég sok rossz történt az elmúlt 2 évben és úgy érzem igy is marad,telnek a napok, hetek ,hónapok és semmi!Nem tartom magam csúnyának,de mégis sehol semmi!!Mit tehetnék??Van valaki akivel évek óta csak marjuk egymást de valahol ugy érzem szeretem,sokszor volt, hogy bántottuk egymást ,hogy utállak ne beszéljünk!Amikor meg nem beszéltünk ,akkor meg Ő jött oda ,hogy de nekünk muszály beszélnünk mert Én szeretlek téged ,meg előállt egy számmal mikor meghallotta hogy ez a mi számunk ,de nagyon sokszor bunkó is(Pl:-ha irt, irtam neki és irta hogy minek irok utánna meg elnézést kér...stb..)Szerintetek szeret Ő igazán vagy maga sem tudja!!????Elég kevés amit leírtam a kettőnk között zajló dolgokról,de igy is egy kisebb regényt írtam!Úgy érzem magam mint egy hülye kis tini aki ilyen idősen mindig zokog mindenen...Annyira rossz,belebetegszek ebbe az állapotba csak magam gyilkolom....Van valahol normális fiú??Mikor lépek ezen túl ,hogy elvesztettem az igaznak hitt barátomat??vagy csak én nem találom a magamhoz valót!!19/N

Idióták kíméljenek!!!!