Fel kéne adnom?

Menjél ki ebből a környezetből.

Keress másikat, ahol jobb.

Közben beszélj pszichológussal is, hogy mit tudsz csinálni.

Ja, és legközelebb keresd meg a kategóriát is.

1. A tesóddal beszélj, mondd el neki az érzéseidet.

2. Az efféle barátok csak ilyenek, nekem is hasonlók vannak. Így kereshetek olyanokat akiket szeretnék. Felépíthetek valamit amire képes vagyok. A mosoly és a kedvesség általában ugyanezt váltja ki az emberekből. Aki már régóta tárgyként kezel azzal nem lehet mit csinálni.

Nem vagy jól, tehát megteheted hogy új barátokat keresel. Ebben a helyzetben az a legfontosabb hogy helyrejöjj.

3. Az egyház manapság már közel sem elutasító a melegekkel mint korábban. Ferenc pápa pl. szorgalmazza hogy ne részesüljenek megkülönböztetésben mert sokan azért fordultak el az Egyháztól mert tudták ,hogy úgy is elítélné őket..

De ez nem így van, akármi is vagy, értékes vagy az Úr szemében, ő nem támaszt feltételeket szeretete elé.

Az öngyilkosokat sem ítéli el, hisz Isten kegyelme olyan hatalmas, hogy mi állítaná meg abban, hogy megbocsásson. Főleg mert a legtöbben már olyan állapotban vannak hogy csak az öngyilkosságot látják egész nap. Csak véget akarnak vetni a nyugtalanságnak és egy jobb életet szeretnének. Ez maga nem bűn.

Az ember nagyon összetett lény, sokszor nem mondják ki a másiknak hogy mennyire fontos nekik az a személy, csak miután elvesztik döbbennek rá.(Nem mintha ezelőtt nem lett volna fontos, tehát nem teszel szívességet senkinek.)

Ez nagyon szomorú. Én úgy szeretnék élni hogy legyenek olyan ismerőseim akik még éltemben örvendenek,hogy milyen jó hogy vagyok.

Én most kijelentem, hogy jó hogy vagy! :)

Számomra így idegenként is fontos vagy, és figyelek rád!

Voltam nagyon rossz helyzetben amikor senki sem maradt nekem, és tudom hogy rengeteget segített volna az ha valaki ezt leírja.

Fel a fejjel. :)