A gyakori kérdésekre milyen gyakori kérdéseket tehetünk fel?

Honnan veszed, hogy viccelt. Cinikus volt.

Nagyon sok anorexiás kérdés van. És ez szomorú. Ami még szomorúbb, hogy akik válaszolni szoktak ezekre, nem segítenek legtöbbször, csak rontanak.

Nagyon keményen megnőtt a testképzavarral élő fiatalok száma. És ide jönnek visszaigazolást keresni ahelyett, hogy egy tesitanárral, vagy egy iskola orvossal beszélnének bizalmat kérve erről.

Több, mint valószínű, otthon ezt nem kezelik rendesen vagy észre sem veszik.

Vannak, akik versenyt csinálnak ezekből a testkép zavaros kérdésekből.

Nem nevetek, hanem látom a cinizmust ezen a bejegyzésen.

Utolsó, én testképzavarral küzdöttem.

Röviden a sztorim; egy szerelmi bánat miatt elhíztam, kb 16 kg jött rám. Előtte is voltak gondjaim a súlyommal, néha feljött pár kg, néha lement, de mindig, ha felment, megjegyezték a rokonok és eléggé szíven ütött. Amikor kb 16 kg jött rám, akkor meg még inkább jöttek a megjegyzések. Akkor eldöntöttem, szépen lefogyok, de úgy, hogy x kg-al az ideális súly alá megyek, hogy, amikor hízok, az ideális súlyba hízzak. Le is fogytam, de mivel még életemben nem voltam nagyon sovány (vagyis csak nagyon régen, de az egy másik történet), beleszerettem abba az alkatomba. Örültem, ha 39 kg lettem, aztán, ha a súlyom lement 38 kg-ra, majd visszament 39-re, egy disznónak láttam magam.

Még ebben az időszakomban én úgy gondoltam magam csinosnak és azt gondoltam természetesnek. Eszem ágában se volt segítséget kérnem, mert "nem volt miért".

36 kg-ig lementem.

És egyszerűen akkorra, mintha a tudatom két fele hasadt volna. Amikor rosszul voltam, akkor ordította, hogy kérjek segítséget, amikor jól voltam, akkor azt, hogy fel ne adjam. Hiszen én "úgy voltam csinos" és a rosszullét úgyis elmúlik.

Segítséget úgy kaptam, hogy rákényszerített Édesanyám, akinek örökké hálás leszek.

Ennek 2 éve. Azóta kigyógyítottak. Talán 50 kg lehetek, nem szoktam méregetni magam, mert felesleges, nem érdekel. A dietetikusomnak hála megtanultam úgy enni, ahogy egy átlagember és amúgy is van ezer fontosabb dolog is az életben.

Kedves válaszoló, egy anorexiás azzal a bizonyos démonnal küzd. Én nem írtam a GYIK-ra, de meg tudom érteni, aki ír; ez a segélykiáltása, csak nem tudatosan csinálja. Ő nem keres fel suliorvost meg pszichológust, mert úgy gondolja, hogy "ő így tökéletes, van hova fogynia és ez természetes", de legbelül tudja, hogy baj van - emellett jó érzés is neki az aggódó szavak, még, ha vadidegenektől is kapja (én mondjuk a végére már utáltam, amikor folyton aggódva kérdezgettek a súlyomról és pl egyszer háziorvoshoz se mertem emiatt elmenni, amikor bekaptam egy vírust, illetve utcán is utáltam, hogy megbámulnak, de nem minden ember egyforma).

Az, hogy valaki divatból csinálja is egy gond. Mert egészséges ember nem akar anorexiás lenni. Ha valaki direkt akar étkezési zavart, ki kell deríteni, mi áll a háttérben és segíteni kell őt, hogy kigyógyuljon.

A testképzavarosokra vigyázni kell. Egy gúnyos megjegyzés is visszalökheti őket, ha roborálni kezdtek, illetve, ha még nem, akkor éreztetheti velük, hogy nem jó emberek és nem érdemelnek segítséget.

Ne tudd meg, egy anorexiásban mekkora a bűntudat.

Szóval egy hogyan fogyjak le 35 kg-ra 2 perc alatt vagy hasonló cinikus vagy humoros kérdésre vagy megjegyzésre én megmondom, hogy ez nem való se ide, se egy anorexiás kérdése alá.

"9: Szerintem nem azért van a kategória, hogy lusta és/vagy fogyatékkal élő emberek itt kérdezzenek meg olyanokat, amikre a szabályzatot átolvasva seperc választ kapnának. Hanem azért, hogy az oldallal kapcsolatban tegyünk javasoló kérdéseket. Bár én ezekért mindig megkapom, hogy mit remélek attól, hogy itt felteszem őket."

Pedig tényleg nem a javaslatokra jött létre a kategória, hanem az oldal használatával kapcsolatos kérdések közzétételére. Lehet számodra fogyatékos, aki nem tudja hogy a felhasználónevét ha megváltoztatná, a moderátornak kell írnia egy kérvényt, ha kérdést-választ töröltetne, a moderátornak kell írnia email-t felhasználónévvel, regisztrált emailcímmel, linkkel a kérdéshez és pontosan idézve a törölni vagy javítani kívánt szöveget, stb., de másnak új és lehet azt hiszi, ez nincs a a szabályzatban így át se futja.

A javaslatoknak túl sok értelme nincs. Kiírod, hogy ki szeretné, hogy a GYIK legyen hupilila. Az összes itt regisztrált felhasználóból ír 6, hogy "én". Ezt elküldöd a moderátoroknak, semmit sem tudnak vele kezdeni. Ha csak simán írsz egy email-t, akkor fontolóra vehetik a javaslataidat vagy visszaírnak, hogy miért nem lehet.

Hiába látják a moderátorok is a kérdéseket, a javaslatos kérdéseidet így úgyszintén, nem veszik figyelembe, elvégre nem moderátoroknak címezted, hanem a felhasználóknak, akik használják az oldalt. Plusz addig olvasni nem is fogják, amíg valaki nem jelenti a kérdést.

Ez kb olyan, mintha egy diák a tanáriszoba előtt random gyerekeket kérdezne, hogy milyen lenne, ha Kovács tanár úr több magnós feladatot adna nektek. Ők max el tudják mondani, hogy jó lenne vagy nem lenne jó, de változás nem fog bekövetkezni.

Aki töröltette a hozzászólásom, mert rá világítottam a fájdalmas valóságra, lagalább bevallotta, hogy papírja van róla, hogy nem bírja azt idegileg elviselni.

Akkor megy visszafelé a kommunikáció, hogy nem lesz kevesebb anorexiás kérdés, amiket törötetni kéne, mint az öngyilkos kérdéseket is egy olyan kommentel, hogy aggódunk érted, kérj orvosi segítséget.

Rengeteg olyan kérdés van, azokokat is feljelentgeted?

Aneris, miután privátban megírtad nekem az utolsó kommentedet - én speciel semmit sem jelentettem (én írtam a kommenteket az anorexiáról) és, ha jól látom, semmi sem tűnt el.

Én világosan leírtam az álláspontom és ebben ki is merült az itteni tevékenykedésem.

A választ törölték. Te kérted. Annak ellenére, hogy valós dolog volt benne.

Ha behunyod a szemedet, attól a problémád még ott van.