Ha ott lenne elötted az az ember akit a legjobban utálsz/legtöbbszőr felidegesített hogyan/mivel kínoznád meg fizikailag? 🤔

"Azt az idézetet nem szószerint kell érteni. Szimbolikus értelemben."

Szimbolikusan ist azt jelenti, hogy ha téged bántanak, tűrd. Ez nem vezet jóra.

"Csak lesüllyedsz az ő szintjére."

Tévedés. Én nem ártok ártatlannak. Ő teszi ezt. Fogd fel oktatásnak: megmutatom neki, milyen az áldozat szempontjából az, amit ő tesz.

"És milyen törvény? Lassan már nem lesz civilizáció sem."

Egyelőre még van, és induljunk ki ebből.

"De csak azért mert más nem jól gondolkodik,cselekszik,nem muszáj ugyanazt az elvet követnem."

Valóban. Ugyanakkor ha X úgy gondolja, hogy ő valamit megtehet, akkor miért várja el tőlem, hogy én ne tegyem meg ugyanazt? Miért gondolja valaki, hogy ő megüthet, de én nem üthetek vissza? Miért állna felettem?

"Ha a bosszú nem azért van hogy nekem jobb legyen,hanem hogy másnak rosszabb legyen,akkor nem úgy gondolkodok,cselekszek mint az aki nekem akar rosszat? Mivel vagy különb mint ő?"

Van egy nagy különbség: ő ártatlannak árt, én nem. Úgy gondolom, ez nagyon jelentős különbség! Akkor süllyednék az ő szintjére, ha én - rá hivatkozva - szintén ártatlanoknak ártanék. Ilyesmiről azonban szó sincs! Ő azzal, hogy a törvényeket (legyen szó akár hatályos jogszabályokról, akár csak íratlan, erkölcsi útmutatásról) magára nézve nem tartja kötelezőnek, kvázi kivonja magát azok hatálya alól, gyakorlatilag kijelenti, hogy ő ezeket nem tartja elfogadhatónak, automatikusan felment bárkit az adott törvény, jogszabály, stb. vele szemben való alkalmazásáról.

Gyakorlati példa: ha Pista azt mondja, őt nem érdekli az a szabály, hogy nem szabad embert megütni, és pofán vág téged, akkor milyen alapon mondaná, hogy te ne üsd őt meg? Hiszen szerinte az a szabály nem létezik, hogy nem szabad embert megütni.

11 -essel értek egyet. A bűnösöket meg kell büntetni keményen. Az ostoba, álbölcs jókodás nem vezet semmire, csak a saját kis rózsaszín lelkiismeretünk pátyolgatására. Az a helyzet, hogy én nem nagyon hiszek az igazságszolgáltatás hatékonyságában. Ha valaki mondjuk megkínoz és megöl ártatlan embereket, és elítélik, akkor is megúszhatja 15 év börtönnel, bent talál haverokat, tanul, edz, dolgozik, utána él szabadon tovább. Ez a szkepticizmus fűtené bennem az önbíráskodás vágyát.

Kíváncsi lennék, hogy akik itt ezzel a "megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel" dumával jönnek, azok ugyanilyen szelídek és bölcsek maradnának, ha mondjuk az imádott szerelmüket, gyereküket erőszakolná ronccsá egy perverz állat, aztán élve megnyúzná, és kéjelegve gyönyörködne a halálsikolyaikban.

Pont ilyesmi sztorija van a "Törvénytisztelő polgár" c. filmnek. Bár ott a főszereplő kicsit túllőtt a célon, az indulatait teljesen megértem.

Ha nekem pl. a szeretteimet valaki komolyan bántaná, bizonyos szinten elégtételt éreznék, ha hasonló bánásmódban részesíteném a támadójukat, mint ahogy ő cselekedett velük szemben.