Az normális, ha anyám mindenért, amit csinálok (pl. csúnya beszéd) megüt, de közben ő is csinálja ugyanezeket?

Uccsó, pont olyan lesz, mint a szülője.

Hiába mondja mindenki, hogy nem akar rá hasonlítani, de ez lesz. Azért mert éveken keresztül ezt a mintát látta. Tudatosan tehetsz ellene, de az sem fog mindig menni.

Én nem a szüleim vagyok. Képes vagyok máshogy viselkedni.

Nem könnyű, de képes vagyok rá.

Mondjuk érdekes, hogy egy szülő megveri a gyereket, amikor az leviszi a szemetet.

Pofont kapsz, ha kész a házid időben?

Mégütnek, ha ebéd után te mosogatsz el?

Csattan a tasli, amikor takarítasz?

Rendesen fizikailag vernek, amikor kiteregetsz?

Érdekes!

Nem normális, de ha az igényszinted normális vagy magas, akkor nem fog befolyásolni az életed során ez, csak fájdalom marad.

Nem magyarázat senkinél sem a nehéz gyermekkor. Milliószor hallani. Akiben van akaraterő, mindegy milyen körülmények között nevelkedett, helyt tud állni. Na igen, ehhez akaraterő kell, meg sok lemondás, több mint esetleg egy jobb helyzetben lévő embernek esetenként.

Dehát ilyen az élet!

Olyan hogy normális nevelés nem létezik! Mielőtt bárki leharapná a fejem ezért a mondatért, leírom, hogy minden nevelési módszer használ, a megfelelő helyen, időben, személyiségű gyerekkel. Van mikor szükség van a legtöbb módszerre, gyereke, vele született intelligenciáján is múlik. Mire bárki, bármelyik nemzedék megtanulná magát az életet, az mindig változik és hamarabb meghal minden ember mielőtt elég bölcs lenne a neveléshez.

Vannak kultúrák, kultúrákon belül társadalmi formák, azokon belül családi hagyományok. Vannak országok ahol ezek közül hiányzik valamelyik, vagy egyik sincs.

Milyen morálra oktasson például egy olyan nemzedék, amelyiknek összességében nincs értékrendje, mert már az ő szüleiknek sem volt, tisztelet a kivételnek.

Akkor mi az az erkölcsi alap amire építhet a nevelő szülő, pedagógus? Vallás? Anyagvallás? Minden válságban van világszerte. Csak a fanatikus vallások hívői tudnak határozott normákat átadni. De azok a normák meg milyenek?

Persze vannak közerkölcsi normák például az euro-atlanti térségben, de lassan azt is elmossa a mindenkori politika.

Szóval, mielőtt valaki rám húzza a vizes lepedőt, persze, szeretettel, odafigyeléssel sok mindent el lehet érni, de az előző írónak is igaza van maximálisan, hogy ha minden pofonért büntetés járna, akkor minden szülő börtönben ülne.

Mindenki maga ismeri a gyerekét, meg remélhetően önkritikusan önmagát. Ha ez a kettő megvan, és a szeretet is önzetlen, akkor valószínűleg jól sikerülhet a nevelés.