Miért ne öljem meg magam?

Sziasztok

Nos

Apám alkoholista, szóval sok az üvöltózés meg a veszekedés itthon. Mióta az eszemet tudom ez megy. Veri anyámat, ver engem. Az öcsémet pedig nem testileg, hanem lelkileg töri össze. A nővérem elköltözött itthonrol, régen mindig ő mentett meg minket. Apám csalja anyámat, ráadásul anya szeme elött, de ő ahelyett jogy végre elküldené,állandóan visszfogadja még mindig. Ovodában és általános iskolában is állandóan bántottak, szóval nem voltak barátaim, mindig egyedül voltam. 15 évesen, mikor a gimnázumba kerültem, akkor alakult ki nálam a depresszió. Ott is csak bántottak és akkor mentem át egy teljes változáson. Nem probálkoztam tovább, belefáradtam abba, hogy állandó jelleggel vissza lettem utasítva. Iskolát válttam. Nem lett jobb. Csak rosszabb. Az ottani osztályfőnököm a szemembe mondta, hogy egy depressziós öngyilkos jelölt vagyok és hogy sosem fognak engem szeretni. Ekkor voltam 16. Sokszor probáltam megölni magam, de végül valami mindig megálított. Aztán elkezdtem kimaradozni a sulibol. Végül megint sulit váltottam. A mostani valahogy jó. Kollégiumban vagyok és vannak barátaim régiek és újak is. De mint mondtam, már ez sem hz örömet. Jelenleg 17 évesen teljesen kiüresedtem . Szociális föbiám van, undorodom az emberektől. Az önbizalmam a béka feneke alatt van és állandó jelleggel pánikrohamaim vannak. Csak nyelek, aztán elkezdek fulladozni és hirtelen kiszakad belőlem minden. Aztán ezt újra, újra és újra átélem. Olyan ez, mint egy körforgás. Régen az olvasás meg a zene mentett meg, mostmár az sem segít. Az olvasás maradt az egyetlen mentsváram. Varázslatos volt megszabadulni a sok mocsoktol és egy teljesen másik világba csöppeni, ahol nem bánt senki és semmi. De már ez sem okoz örömet. Csak nézek ki a fejemből, hogy mégis mit keresek mégis itt. Insomniám van, tehát aludni sem tudok. Este is csak a rossz gondolatok gyötörnek. Szóval már csak azt várom, hogy a halál magához öleljen és azt suttogja közben: shh, mostmár minden rendben. Nyugodtan aludhatsz. Örökre.