Megéri elkezdenem Villamosmérnöknek készülni?

Ha nem vonoz hozzá semmi, akkor kétesélyes.

Ha még hozzávennénk azt is, hogy a villamosmérnök az majdnem olyan átfogó gyűjtőfogalom, mint a szerszám (adj egy szerszámot! tapétáskésre gondolsz, de akkus fúrót ad a segéd...)

Mert ugye hosszabb időn át azt nem lehet csinálni, amit nem kedvel az ember, kilyukad a gyomra, szívritmuszavarai lesznek, stb. Én még tanulni sem bírtam azt, amit nem kedveltem. Középiskolás eredményeim három ötös, egy négyes, egy kettes történelemből. :D

Megéri, nem éri. Egyedül attól függ hogy te ezzel a szakmával szeretnél-e foglalkozni életed során vagy sem.

Ha villamosmérnök szeretnél lenni akkor matek-fizika fakt + programozás. Ha maradsz kémián annak nincs sok értelme, mert a villanyon maximum az anyagismeret tárgy keretei között fogsz találkozni kémiával, de ott sem olyan formában mint ahogy azt várná az ember.

Szóval próbáld eldönteni (tudom egyátalán nem egyszerű dolog) hogy villamosmérnök akarsz lenni vagy valami más.

Jó választás lehet, de nem írtad hogy azon belül mit dolgoznál.

Energetikai mérnökként, fizikusként és villamosmérnökként, gépészként lehet ott dolgozni a szakmai területen, de közgazdászként, informatikusként, fizikai munkásként is kaphatsz oda munkát.

Nem mindegy az atomerőmű melyik részével szeretnél foglalkozni. Tervezni szeretnél? Installáció? Erőművi irányítás?

Mindenesetre a villamosmérnök jó választás, de Paksra bekerülni kapcsolatokkal lehet igazándiból.

Három éve írogatom a Gyakorin, hogy az energiás villamosmérnök boom az átmeneti. Abból adódik maga a boom, és amiatt fog megszűnni hamar, hogy a rendszermódszerváltás után a nagyipart tökönszúrta az Antall-kormány és a megszűnt nagyipar ontotta az utcára a kétségbeesett villamosmérnököket. A megmaradó cégek meg humánusnak hitt megoldással a népszerű, mondhatnám kötelezőnek hitt létszámcsökkentést úgy oldották meg, hogy a nyugdíjba menő vagy balesetben elhalálozott helyére nem vettek fel senkit. Ez a rövidlátó személyzeti politika vezetett el oda, hogy bármilyen vakok is voltak, 6-7 évvel ezelőtt rá kellett, hogy ébredjenek, hogy az elöregedett gárda szinte egyszerre elmegy nyugdíjba, és akkor kefe van. Így aztán a megfelelő holtidővel, mondjuk 2015-16-ra elterjedt, hogy villamosmérnök, gyerekek, az tuti, bármikor kap állást. Miközben, ha a helyek betöltődnek, akkor megint 30-50 évig csak épphogy fog csordogálni az álláslehetőség.

Hát ettől az eszmefuttatástól multihülyének szoktak itt nézni, miközben pont egy olyan nagy cégnél dolgoztam, ahol a mi osztályunkon volt 100 (és ez nem költői túlzás) műszaki, akik közül csak az öregek voltak technikusok, de a munkaköri leírásban természetesen már több évtizede felsőfokúság szerepel, és a folyamatot 15 éve kísérem figyelemmel. A műegyetem akkori dékánjának szaklapban megjelent cikkéről nem is beszélve, amelyben őszintén leírta, hogy: "...azóta is csak nagy nehézségekkel és különböző manipulációkkal lehet összeszedni az a 30-40 fős létszámot, amely egy vagy két ágazat elindulásához minimálisan szükséges." Ezt 97-ben írta.

No mindegy, én meg azt tartom hülyének, aki kitöröltette az ilyen jellegű hozzászólásomat. Meg azt, aki azt mondja, de hát mindig nyílnak új gyárak. Hát, azok tényleg. És oda kell is három villamosmérnök, ha nem kettő.

Kedves ötös!

Szóval azt állítja nem éri meg villamosmérnöknek tanulni?

Hát, bocs, nem. Igazából elsősorban azt, hogy a lázas villamosmérnökfelvétel meg fog szűnni. Ha valaki most gimnazistaként azért választaná ezt, mert majd hét év múlva biztosan lesz rögtön jól fizető állása, az szerintem csalódni fog. Szerintem addigra ugyanolyan lehetőségei lesznek, mint az átlagnak.

Ez a megéri... mi éri meg? Az, hogy az ember boldogan éljen, ami nyilván egy kompromisszum a munkát és a pénzt tekintve, mert szerintem minden reggel gyűlölettel kelni, az éppúgy nem megy, mint éhenhalni.